IPC Könyvek Kft – 2010

Fülszöveg:
A gyönyörű, ámde mocskos szájú firenzei prostituált, Luciana Vetra odaadóan űzi mesterségét a Ponte Vecchio hídján. Szépsége jómódú ügyfeleket vonz, akik közül az egyik legelőkelőbb megkéri, hogy álljon modellt egy festő barátjának. Így Luciana, hamarosan Flóra szerepében találja magát, és Sandro Botticelli híres festményének, a Primaverának egyik központi alakja lesz. Mivel fizetséget nem kapott, Luciana ellopja a cartonét, a hatalmas festmény előzetes vázlatát. A lány azonban emiatt – a tudta nélkül – halálos titokra bukkant, s az élete veszélybe kerül. Üldözői nem kímélnek senkit körülötte, mivel úgy gondolják, valahogyan fényt derített az oly gondosan eltitkolt szövetkezésükre. Menekülés közben segítségért az egyetlen férfihoz fordul, akiben úgy érzi, megbízhat: a jóképű fiatal, ámde bosszantóan művelt Guido Della Torre baráthoz.

A szerzetes és a kurtizán furcsa, romantikus párosa halálos veszedelembe kerül, mikor a reneszánsz kori Itália több városát (Firenze, Velence, Pisa, Róma, Nápoly, Bolzano, Milánó, Genova) felölelő hajsza közben igyekeznek megfejteni a festmény titkát. Abban hisznek, hogyha kiderítik, mit rejt a mű, akkor az életüket is megmenthetik. Miközben fény derül számos titokra, Luciana érzékletes és szabad szájú beszámolói révén megelevenednek előttünk a különböző városok, hagyományok és történelmi személyiségek, mintha magunk is velük együtt rónánk Itália útjait. A Primavera ilyenfajta értelmezése nem Fiorato saját találmánya, több tudományos kutatáson alapul, melyeket az író a szerzői megjegyzésben közzé is tesz.



Sandro Botticelli: Tavasz (Primavera) – Firenze, Uffizi Képtár


A könyv hátoldalán rajta van a szóban forgó festmény, de aki teheti, annál legyen kéznél egy nagyobb változat vagy egy nagyító.

Gabo Könyvkiadó – 2012

Fülszöveg:
Ken Follett könyvének témája a bioterrorizmus, mely napjainkban sajnos nagyon is aktuális. A skóciai Ivenburnben található az Oxenford Medical, egy magánkézben lévő kis gyógyszergyár, mely egy régi Viktória korabeli kastélyban működik. Csúcsas tornyai, boltívei miatt a helybeliek és a gyár munkatársai Kremlnek csúfolják. A zseniális Stanley Oxenford professzor, a gyógyszergyár tulajdonosa, felfedezi a Madoba-2 nevű, halált okozó vírus ellenszerét. A gyár csúcstechnológiával védett negyedik vegybiztonsági fokozatú laboratóriumában ezzel a vírusellenes szerrel végeznek állatkísérleteket. A labor védelméért a vállalat biztonsági főnöke, Toni Gallo felel. A karácsonyi ünnepeket kihasználva a professzor link, hamiskártyás, fülig eladósodott fia, az informatikus Kit, aki a biztonsági rendszert vezérlő szoftvert készítette; jó pénzért becsempész a laborba egy háromtagú gengszterbandát. Ő is csak a helyszínen értesül róla, hogy a banda nem a vagyont érő vírusellenes szert, hanem magát a vírust, a Madoba-2-t akarja ellopni, hogy azt terroristáknak adja el, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy tömegpusztító biológiai fegyverként használják fel. A professzorba szerelmes és a vállalathoz maximálisan lojális hajdani zsaru, Toni Gallo azonban rájön, mit terveznek a gengszterek. Vajon sikerül-e megakadályoznia az egész emberiséget fenyegető terrortámadást?

A Kincses Belváros Egyesület profi és amatőr fotósainak kiállítása a Ferenciek tere múltjáról és megújulásáról a Józsa Judit Galériában

Helyszín: Budapest, V., Városház utca 1.

Kiállítók: Fodor Györgyi Szeréna, Kacskovics Fruzsina, Maczkó Erzsébet és Müller Éva

A kiállított fotóim nagy felbontásban és a kiállításmegnyitóról készült fotók, videó itt látható:

A kiállításmegnyitón fiaim, Viktor és Zsolt fotóztak.

Kedves emlékek fűznek a Ferenciek teréhez. A 80-as évek végén – akkor még Felszabadulás térnek hívták – a Párisi udvarban működő IBUSZ Igazgatóságon dolgoztam. Élmény volt ebben a szép környezetben tölteni a hétköznapokat. Ebédidőben, vagy munka után sétálni, kirakatot nézni, elvegyülni a mindig hömpölygő tömegben.
Délelőttönként a nyitott ablakon a Jégbüfében készülő sütemények édeskés illata áradt be. Csúcsforgalom idején pedig a gépkocsifékek csikorgását hallottam, amit néha csattanás követett. Ilyenkor az ablakon kinézve felmértem az eseményt és már rutinosan tárcsáztam a mentők és a rendőrség telefonszámát.

Örömmel üdvözlöm a változást, a fejlődést, de néhány régi fotómmal és adattal szeretnék emlékezni a Ferenciek tere (a pesti népnyelv szerint „Felszab tér”) hosszú évtizedeken át ismert arcára.

A tér korábbi nevei: 1700-tól Getraydt Markt Platz (Búzapiac tér), 1730-tól Weisse Rosen Platz (Fehér Rózsa tér) vagy Sebastien Platz (Sebestyén tér), 1788-tól Schlangen Platz (Kígyó tér), 1874-től magyarul is Kígyó tér, 1921-től Apponyi tér, 1953-tól Felszabadulás tér. 1992. április 30-ától Ferenciek tere.

A téren a 3-as metró állomását 1976. december 31-én adták át. A megálló 27,7 méterrel van a felszín alatt.

2012. november 26-án elkezdték a Ferenciek tere átépítését. A fejlesztés célja, hogy a Belváros új Főutcájának északi és déli részét összekösse, ezáltal új útvonalat teremtve, illetve a környéken létrejöjjön az akadálymentes felszíni gyalogos kapcsolat. Reméljük, hogy ez az elgondolás nem fogja a Kossuth Lajos utcában és az Erzsébet híd lábánál a kocsisor meghosszabbodását eredményezni, és nem jár a már megszokott és megszeretett zöld szigetek számának jelentős csökkenésével.

Mire ezekhez a sorokhoz jutnak a kalendárium olvasói, a felfordulás remélhetőleg már a múlté, és mindenki elégedett a megújult Ferenciek terével és az új metróhoz vezető gyalogos aluljáró kialakításával.

Gábortól újabb gyöngyszemet kaptam, amikor Magyarországra látogatott.

(1)
Határozd el, hogy magyarul
mondod-e a szót,
vagy az angol jobban tetszik,
esetleg a skót?

(2)
Néhány gúnyversikét írtam megint mára.
Kinek ingecskéje, vegye csak magára!

(3)
Szívleld, amit mondok és ne vedd rossz néven.
Ha pocsékul beszélsz, Téged ér a szégyen.

Gabo Kiadó – 2005

Fülszöveg:
Ez a könnyed, szórakoztató, briliánsan megkomponált, szellemesen szórakoztató krimi a londoni művészvilágba kalauzol el bennünket. Egy fiatal angol művészettörténész lány, Dee Sleign párizsi vakációja során eddig ismeretlen Modigliani-festmény nyomára bukkan, és barátjával, a műalkotásokkal üzletelő, nagymenő Mike-kal a kép felkutatására indul.

Kiderül, hogy Modigliani ezt a képet állítólag kábítószer hatása alatt festette, majd egy livornói rabbinak ajándékozta, aki egy aprócska olasz faluba, Poglióba vonult vissza, és 1920 körül bekövetkezett halála óta senki sem tudja pontosan, mi lett a sorsa a maga nemében páratlan remekműnek. Dee és Mike a festmény után vetik magukat – persze nem csupán a műélvezet kedvéért, hanem azért is, mert természetesen megfordul a fejükben, hogy egy eredeti Modigliani eladásával óriási vagyont szerezhetnének…

Kedves ismerősöm, Gyimóthy Gábor – a Nyelvlecke népszerű költője – megtisztelt azzal, hogy elsőként közölhetem az alábbi novelláját.

Kov rohant ki a barlangból mögötte üvöltve Doró a barlangmester: „Ez a gyerek már megint telefirkálta a falat! Tegnap is két mamutot kellett levakarnom! Mióta az a hülye Rog egy marék bükkmakkért árulja az okkert, nem győzöm tisztán tartani a barlang falát!”

„Menj Zaóhoz – kiáltottam oda Dorónak – kitalált valami új tisztítószert.” Doró folyton azt a szerencsétlen gyereket üldözi, pedig nekem tetszenek a falfirkái. Megjegyzem, már Kovnak is mondtam, hogy ne bosszantsa az öreget. Hagyja a mi barlangunk falát. Mutattam neki egy barlangot, amelyben egyelőre senki se lakik. Csodás bölényeket és gazellákat festett a falára. Ott az senkit nem zavar. Persze, ha így fejlődik tovább a népszaporulat, hamarosan oda is beköltözik valaki ...

Palatinus Kiadó – 2010
Fülszöveg:
Philippa Gregory, a királyregények királynője bemutatja az Angliában dúló halálos viszálykodás, a Rózsák háborúja közepette játszódó új sorozat első darabját. A fehér királyné egy rendkívüli szépségű és becsvágyó nő történetét meséli el, aki magára vonja a frissen megkoronázott ifjú király figyelmét, majd titokban feleségül megy hozzá, és a királyi méltóságig emelkedik. Miközben Elizabeth felnő magas pozíciója követelményeihez, és családja sikeréért küzd, két fia olyan rejtély központi alakjává válik, amely évszázadok óta zavarba hozza a történészeket: ők a londoni Tower eltűnt hercegei, sorsuk a mai napig ismeretlen.

A Vörös királynét olvastam először a sorozatból. Az a kötet is az 1464-1485 eseményeit dolgozza fel, csak a Lancaster oldalról. Érdekes a fehér rózsa (York) szemszögéből is látni a cselekményeket.

Jaffa Kiadó – 2013

Kivételesen nem a fülszöveg segítségével ajánlom figyelmetekbe a könyvet, hanem a szerző búcsúgondolataival és saját érzéseimmel. Bárcsak fiatalon olvashattam volna a könyvet, sok tévedéstől megkíméltem volna magam. Habár a fővonalat újrajátszanám. :-)

"Kamaszként mindenki szép jövőről álmodik. Emlékszem osztálytársaimra, milyen sokszínű, érdekes gyerekek voltak, helyesek, okosak, nagyravágyók. De pár évtized telt csak el, és az osztálytalálkozókon beteg, elhízott, megfáradt, idő előtt megöregedett, elvált, magányos emberekkel találkozom. Egyre fogy a létszám, sokan már el sem jönnek, mert szégyellik, mivé lettek, vagy ami még rosszabb: már nincsenek az élők sorában. Hova lettek az álmok és a tervek? Miért válik vesztessé annyi ember? Hisz mindenki rengeteg tehetséggel és adottsággal jön a világra, csak aztán ezek valahogy elsorvadnak. Mindenki arra születik, hogy szeressen és szeressék, ám sokszor az egész csalódásokba és kudarcokba fullad. Nem hiszem, hogy az álmokról le kéne mondani. Nincsenek eleve vesztes helyzetek, csak rossz hozzáállás. Az ember a világ legbonyolultabb szerkezete. Aki nem tudja megfelelően működtetni, annak a kezében engedetlen jószág lesz, olyan, aki elront mident, kapcsolatot és sorsot egyaránt."

‎- Jó napot, én egy Vidamaxot akarnék föltölteni, de valami keresztet is kér, ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám.
- A kettős kereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van.
- Jaaaa... de melyik? Ez a hópehely vagy a létra?