|
|
|
Idézetek
„Legyünk készek kiszabadulni eltervezett életünkből, hogy miénk legyen az élet, ami ránk vár.”
Joseph Campbell
„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”
Ralph Waldo Emerson
„Ez a végső mentőöv: mindenki vigyázzon arra, hogy a saját története szép legyen. És amikor az utolsó lélegzetét veszi, akkor úgy emlékezzen vissza, hogy ezt érdemes volt végigcsinálni.”
Csányi Vilmos
„A műveltséget nem csak a könyvek mentik meg. A műveltséget a köznapok apró reflexei mentik meg.”
Márai Sándor
„A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek.”
Charles W. Eliot
„Az eb szerfelett meggondolatlan szerzet. Fittyet hány rá, vajon igazad van-e vagy sem, milyen magasságokba kapaszkodtál fel az élet szamárlétráján, nem kérdi, gazdag vagy-e vagy szegény, buta vagy bölcs, bűnös vagy szent. Bárhogy is forduljon azonban Fortuna kereke, akár jó, akár rossz hírnek örvendj, lehetsz köztiszteletben álló polgár vagy a család fekete báránya – ő akkor is ragaszkodik hozzád, a végsőkig védelmez – és az életét is odadobja érted...”
Jerome K. Jerome
„A szépséget látó lélek néha egyedül jár.”
Goethe
1. Nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Ha nem érted a különbséget, nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.
2. Kutya a lakásban? Nem állatkínzás. Családtagnak tekintem, sétálni járunk, kirándulni, együtt heverünk a kanapén.
3. Sok lemondással és macerával jár? Egy ember talán nem? A kutyám a legrosszabb napokon sem „csinálnám vissza”.
4. Inkább a “katalógus-lakásról” mondok le, mint a kutyámról. A kutyaszőr az életem része, ahogyan a tappancs-nyomok is. Jut eszembe, te is másnaponként takarítasz? Vagy ne gyere, vagy gyere játszós ruhában és ne fintorogj!
5. Sokba kerül az etetése, az orvosi ellátása? Igen, sokba. Ezeréves tévém van és nincs kocsim. Viszont nem költök alkoholra, cigire, se drogokra és luxus-utakra. A kutyám egy élet, fontosabb bármilyen tulajdonnál vagy „élvezetnél”!
6. Ne szólj bele, hogy nevelem! Én élek vele. Neked csak egy kutya, nekem társ. Különben is, ő volt előbb, nem te. Úgy tűnik, ő marad tovább is…
7. Hogy zárjam ki a szobából?! Én se kérlek rá, kösd ki a gyereked, amíg ott vagyok…
8. Ne küldd el, ha örömmel megy hozzád üdvözölni. Ha esetleg nyálas lettél, szerencsére van fürdőszobám meg szappanom.
9. Nem kell elmondanod a véleményed arról, miért van lakásban és miért jöhet fel az ágyra. Így szeretem, nekem ez természetes. Pont.
10. A kutyám mindig velem van. Ha szükségem van rá, megvigasztal, jókedvre derít, nyugalmat hoz az életembe. Őszinte, megbízható, a lényegem látja. Feltétel nélkül szeret, egyenes jellem, önzetlen. És te?
Kedves ismerősöm, Gyimóthy Gábor – a Nyelvlecke népszerű költője – megtisztelt azzal, hogy elsőként közölhetem az alábbi novelláját.
Kov rohant ki a barlangból mögötte üvöltve Doró a barlangmester: „Ez a gyerek már megint telefirkálta a falat! Tegnap is két mamutot kellett levakarnom! Mióta az a hülye Rog egy marék bükkmakkért árulja az okkert, nem győzöm tisztán tartani a barlang falát!”
„Menj Zaóhoz – kiáltottam oda Dorónak – kitalált valami új tisztítószert.” Doró folyton azt a szerencsétlen gyereket üldözi, pedig nekem tetszenek a falfirkái. Megjegyzem, már Kovnak is mondtam, hogy ne bosszantsa az öreget. Hagyja a mi barlangunk falát. Mutattam neki egy barlangot, amelyben egyelőre senki se lakik. Csodás bölényeket és gazellákat festett a falára. Ott az senkit nem zavar. Persze, ha így fejlődik tovább a népszaporulat, hamarosan oda is beköltözik valaki ...
Umberto Eco: Gyufalevelek c. könyvéből idézet
Jó tanácsokra bukkantam az interneten: eligazítanak, hogy kell jól írni. Némi változtatással ezennel közzéteszem őket, azt hiszem, sokaknak kapóra jönnek majd, kivált azoknak, akik írótanfolyamra járnak:
Minden rajtunk múlik. Nincsenek véletlenek. Életünk minden apró mozzanatát mi magunk idézzük elő. Ha értjük is ezt az üzenetet, a legtöbbünknek nehéz megtapasztalni a saját életünkben, pedig sokat segítene a mindennapokban is, ha képesek lennénk gyakorlatban alkalmazni ezt a tudást.
Igyekszem összegyűjteni ismert emberek nyilatkozatait a titkárnőjükről. Talán tanulhatunk belőle, vagy erőt gyűjthetünk, hisz sokszor csak mi tudjuk az igazságot...
Megjelent: Tericum Kiadó - 2005
(részlet)
Képzeljük el, hogy egy ügyvéd hobbija a gépírás. Ezt a hobbiját olyan szintre fejlesztette, hogy megnyeri a gépírók világbajnokságát. Kérdés, hogy ez az ügyvéd maga gépelje-e a beadványait. Első ránézésre a válasz az lenne, hogy persze, hiszen pillanatok alatt leveri. De ha elég jó ügyvéd (mondjuk a századik legjobb), akkor nem csodálkozunk azon sem, ha a főnöke, amikor látja, hogy gépel, szigorúan rászól, hogy ezt csinálja otthon, hobbiból, de ne itt, kiemelt ügyédi fizetésért.
Megjelent: Boss Magazin - 2004
(részlet)
Karácsonyok emléke
A karácsony a gyerekek ünnepe, legszebb karácsonyi emlékeink talán mindannyiunknak gyermekkorunkból származnak. Amikor a Karácsonyt még valami varázslat és csodahangulat lengte be, amikor az oly sokat áhított síró hajasbaba, a kisvonat, az első mackó egyszer csak ott várt minket a csillogó, szikrát szóró karácsonyfa alatt, s mi repeső örömmel, de egyben a csodától megilletődötten vettük kezünkbe őket. Jó lenne mindig emlékezni ezekre a pillanatokra és tudni hinni benne, hogy a csodák olykor valóra válnak. Néha ki kell lépnünk a valóság rideg világából, s elhinnünk, hogy a szeretet és a boldogság alanyi jogon jár nekünk. Számomra ez a karácsony üzenete.
|
|
|
|
|
|