Gabo Kiadó – 2014

Fülszöveg:
Az Évszázad-trilógia öt család - egy amerikai, egy angol, egy walesi, egy német és egy orosz - történetét mutatja be a 20. században. A harmadik kötet a hidegháború, az 1960-as és az 1980-as évek közötti időszak hatalmas szociális, politikai és gazdasági változásait mutatja be: a polgárjogi mozgalmakat az USA-ban, a politikai gyilkosságokat, a vietnami háború elleni tiltakozásokat, a berlini fal felhúzását és lebontását, az atomcsendegyezményt, a gorbacsovi peresztrojkát és természetesen a rock and roll és a beat nemzedékét.

Rebecca Hoffmann, a Kelet-Berlinben élő Von Ulrich család adoptált gyermeke rájön, hogy egy Stasi-ügynökhöz ment feleségül. A férfinak az volt a feladata, hogy a nagypolgári családot figyelje. Csodával határos módon az asszonynak sikerül átszöknie a falon, és Hamburgban kezd új életet... George Jakes, a félvér jogász Robert F. Kennedy csapatához kerül az Igazságügyi Minisztériumba, és belecsöppen a polgárjogi mozgalmak kellős közepébe... Cameron Dewar, a szenátor unokája a republikánusok oldalán a Watergate-ügy egyik ötletadója és kivitelezője lesz... Gyimka Dvorkin Moszkvában Nyikita Hruscsov személyi titkáraként kezdi politikusi karrierjét, így a leszerelési tárgyalások, a csehszlovákiai bevonulás aktív résztvevője. Újságíró ikertestvére, Tánya révén kapcsolatba kerül a másként gondolkodókkal... A fantasztikusan eleven történeti háttér előtt a szereplők rengeteg izgalmas világesemény résztvevői, nagyszerű karriert futnak be, magánéletükben azonban sokkal kevésbé sikeresek: gyakran több évtized múltán ismerik fel, hogy ki is az igazi társuk.
Ken Follett sodró lendületű cselekményeken keresztül egy olyan világba vezet bennünket, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük, hiszen átéltük, s most mégis másképpen látjuk.

A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet.
A vegyész: Hiányzott a kémia.
A focista: Nem passzoltunk egymáshoz.
A hegesztő: Nem volt meg a szikra.
A kórboncnok: Élőben egészen más.
A matematikus: Nem jött be a számításom.
Az ügyvéd: Nem az esetem.
A táncos: Valahogy nem fogott meg.
A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten.
A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem.
A vak: Nem egyezett a látásmódunk.
A festő: Nem festettünk jól együtt.
A WC-s néni: Szar volt!
A cukrász: Nem volt elég édes.
A hadvezér: Nem tudtam meghódítani.
Az autó versenyző: Váltanom kellett.
A horgász: Nem kapta be a kukacot.
Az orvos: Nem hozott lázba.
Az informatikus: Nem volt kompatibilis.
A jós: Nem volt közös jövőnk.
A tanár: Nem tudtam meghúzni.
A terrorista: Nem ejtett rabul.
A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon.
A bűvész: Nem varázsolt el.
A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem.
Stohl: Ütközött a véleményünk.
A boxoló: Nem voltunk egy súlycsoport.
A vízvezeték szerelő: Nem volt elég nedves.
Pókember: Nem sikerült behálóznia.
A terminátor: Nem olvadtam el tőle.
A zenész: Nem tudtam ráhangolódni.
Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat.
A kukás: Szemét volt.
A pék: Ebből nem sült ki semmi jó.
A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe.
Jézus: Más vizeken jártunk.
A hajós: Rossz helyen kötöttem ki.
A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert.
A bíró: Elítéltem a külseje miatt.
A postás: Próbálkoztam de feladtam.
A vadász: Bakot lőttem vele.
A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra.
A színész: Csak megjátszotta magát.
A pilóta: Nem repített a magasba.
A rekorder: Nem tudtam megdönteni.
A rendőr: Nem volt lebilincselő.
A csúszdamester: Kicsúszott a kezeim közül.

És még mondja azt valaki, hogy a magyar nyelv nem csodálatos!

A Fővárosi Önkormányzat Városépítési főosztálya felkérésére 150 helyi értékvédelem alá vont építmény lehető legteljesebb körű dokumentációját készítettük el, melyből én néhány épület fotózását vállaltam.
A tablókat Surányi J. András, a csoport vezetője készítette.

A kiállítás teljes anyaga és a megnyitón készült fotók itt láthatók:







Ezen a tablón két épületről készült fotóim láthatók.

Fent: Bp. IV., Lőrinc utca 40-42. sz. alatti volt iskolaépület. Jelenleg üresen áll.

Lent: a kispesti Halásztanya Étterem, Bp. XIX., Városház tér 6.









A Ferenciek teréről készült tablóra két fotóm került fel.

A Budapest formájával játszadozó, több mint hetven darabból álló tűzzománc kompozíció, mely Papp Oszkár festő, zománcművész munkája. Szerencsére felújítva 2014. március elejétől újra látható az aluljáróban.

A ma már nem látható autós aluljáró, virágokkal.

1. Nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Ha nem érted a különbséget, nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.

2. Kutya a lakásban? Nem állatkínzás. Családtagnak tekintem, sétálni járunk, kirándulni, együtt heverünk a kanapén.

3. Sok lemondással és macerával jár? Egy ember talán nem? A kutyám a legrosszabb napokon sem „csinálnám vissza”.

4. Inkább a “katalógus-lakásról” mondok le, mint a kutyámról. A kutyaszőr az életem része, ahogyan a tappancs-nyomok is. Jut eszembe, te is másnaponként takarítasz? Vagy ne gyere, vagy gyere játszós ruhában és ne fintorogj!

5. Sokba kerül az etetése, az orvosi ellátása? Igen, sokba. Ezeréves tévém van és nincs kocsim. Viszont nem költök alkoholra, cigire, se drogokra és luxus-utakra. A kutyám egy élet, fontosabb bármilyen tulajdonnál vagy „élvezetnél”!

6. Ne szólj bele, hogy nevelem! Én élek vele. Neked csak egy kutya, nekem társ. Különben is, ő volt előbb, nem te. Úgy tűnik, ő marad tovább is…

7. Hogy zárjam ki a szobából?! Én se kérlek rá, kösd ki a gyereked, amíg ott vagyok…

8. Ne küldd el, ha örömmel megy hozzád üdvözölni. Ha esetleg nyálas lettél, szerencsére van fürdőszobám meg szappanom.

9. Nem kell elmondanod a véleményed arról, miért van lakásban és miért jöhet fel az ágyra. Így szeretem, nekem ez természetes. Pont.

10. A kutyám mindig velem van. Ha szükségem van rá, megvigasztal, jókedvre derít, nyugalmat hoz az életembe. Őszinte, megbízható, a lényegem látja. Feltétel nélkül szeret, egyenes jellem, önzetlen. És te?

Ulpius ház – 2011

Fülszöveg:
Miután Egyiptomtól Indiáig meghódította a világ nagy részét, macedóniai Nagy Sándor i.e. 323-ban rejtélyes, lázas betegségben meghalt. Senki sem tudja, hol van eltemetve, de sírját azóta is rengetegen keresik, tudósok éppúgy, mint kalandorok és kincsvadászok. E több évezredes titok nyomába ered Cotton Malone is, az egykori amerikai titkos ügynök. Miután majdnem odavész egy dániai múzeumban kitörő hatalmas tűzvészben, Malone megtudja, hogy a tűz nem volt véletlen, csupán egy hatalmas, Közép-Ázsiától az Egyesült Államok elnökéig terjedő játszma egyetlen lépése. Nemcsak Nagy Sándor kincseiről van szó, hanem arról a számtalan betegséget gyógyító csodaszerről is, amelynek receptjét állítólag az uralkodó sírjába temették. Míg Malone az életét kockáztatva próbálja felderíteni a rejtélyt, egy biológiaifegyver-arzenált fölhalmozó főminiszter asszony, az AIDS ellenszerének megtalálója, a Vatikán képviselője és az amerikai titkosszolgálatok hol szövetkezve, hol egymással harcolva keresik Nagy Sándor földi maradványait.

A Nők Lapja Facebook oldalán Foltiról az alábbi, – még a tenyésztőnél tett látogatásunkon készült – fotók láthatók, "Nálatok laknak-e állatok?" címmel.

A "Folti, az én kicsi beagle-m" című albumban követhető a fejlődése.

Ulpius ház – 2010

Fülszöveg:
Cotton Malone ügyészségi nyomozó és könyvritkaságok szakértője egy közel ezeréves titok nyomába ered. A templomos lovagok a kereszténység bölcsőjében olyan tanokhoz jutottak, amelyekkel még a római pápát is hatalmukba kerítették. A Nagymester felügyelete alatt a lovagrend tagjai a hétpecsétes titkot még életük árán is megőrizték, hiszen ha kitudódik, alapjaiban rengetheti meg a keresztény vallást és a világrendet. Az inkvizíció áldozatául esett lovagrend elveszett kincse és titkos tanai nemcsak Malone, de egy elvetemült orgyilkossereget irányító megszállott érdeklődését is felkelti, akinek birtokába került a kód megfejtéséhez szükséges térkép. Gyilkosság, cselszövés, politikai manipuláció, és eszeveszett hajsza a tudásért, amely előtt egy világ hajt majd fejet.

Gabo Kiadó – 2013

Fülszöveg:
"Keressetek és találtok."
Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak.

Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.

Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek - szobroknak, festményeknek és épületeknek - mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt...

A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.

Ulpius-ház – 2010

Fülszöveg:
Rachel Cutler elismert bírónő, jó feleség és gyermekeit féltő anya. Egy nap édesapja rejtélyes körülmények között életét veszti, és a családi hagyatékban Rachel egy titokzatos névre bukkant: Borostyánszoba. Rachel az igazság nyomában Németországba utazik, és mit sem sejtve belesétál a kémek, műkincstolvajok és bérgyilkosok csapdájába, amely mögött egy kegyelmet nem ismerő hatalom áll, aki világuralomra tör.
A drágakövekből megalkotott Borostyánszoba az egyik legnagyszerűbb műalkotás, amit ember valaha készített. A nácik 1941-ben szerezték meg a műkincset, de amikor a Szövetségesek elkezdték a bombázásokat, a Borostyánszobának nyoma veszett, és azóta sem látta senki. Most azonban két férfi brutális hajszát indít a rejtélyes kincs megszerzéséért…

Beszélgetés Kovács Péter grafikus- és festőművésszel, a szegedi életmű-kiállítása kapcsán, a Tiszatáj online oldalán.

A cikk végén pár fotóm megjelent, melyet a művész műtermében készítettem egy korábbi látogatás alkalmával.

"Budán, a Gellért Szálló mögött magasodik az a varázslatos, több mint 110 éves műteremház, melyben kortárs magyar művészek laknak és dolgoznak. Kovács Péteré a legfelső emelet egyik sarok­műterme. A lépcsőházban fej nél­küli görög kurosz szobor és szá­raz­ság­tűrő aloe verák. Bent tisztaság és nyu­galom. A vásznak, pa­pí­rok rendezett sorokban a falnak támasztva, a polco­kon festékes üvegek, tubusok, dobozok, ecsettartó edények. Hat méter magas üvegfal, mögötte a sárgás al­ko­nyat­ból felderengő Gellért-hegy, és a kezében pálmaágat tartó, kivilágított Sza­bad­ság-szobor. Csöndben süteményt tesz elém, meg kristálytiszta poharat. Perc­ről-percre sötétebb lesz, de villanyt nem kapcsolunk. Fehéren villognak körü­löt­tünk a papírok, vásznak, közepü­kön egy-egy, már csak éppen felsejlő sötét verem. Halkan, lassan és komo­lyan beszél. Hallgatni, megérteni is csak vég­te­len ko­moly­sággal lehet."

Péter 2019. július 20-án itt hagyott minket.