Élenjáróknak: hangadó
Gyászolóknak: hamvadó
Figyelmetleneknek: lankadó
Öngyilkosjelölteknek: feladó
Narkolepsziásoknak: szunnyadó
Alváshiányban szenvedőknek: fáradó
Zenészeknek, énektanároknak: Cé a dó
Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó
Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó
Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó
Könyvelőknek, matematikusoknak: számadó

című munkája nyerte a Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai címmel meghirdetett anyanyelvi pályázat első díját – megosztva – Lőrincz Ilonával és Szilvási Csabával. A díjkiosztót kedden tartották a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Gratulálok! :-)

Részlet a pályaműből, – a szerző engedélyével.

„Bevezető

Családom a Bácskából (mai szóhasználattal a Vajdaságból) származik. Apám, nagyapám, és dédapám egyaránt a Zombortól 10 km-nyire nyugatra fekvő Bezdánban született.

Szado-mazochista majdnemcsendélet

Hal, kancsó, kolostor.
Halkan csókol ostor...

Halálos baleset építkezésnél
(egy kis Arany-rög)

Jurtarakót megölé az a súly, mely
szörnyű ha nedves filc a lemez!
Zúdula rá nagy, lomha tömegben
s ellepi őt, míg botlik emez...
Gyilkosa hát nemez, ... újra: nemez!

Nyolcezer méteren mindkét motor leáll,
Gépünk zuhanni kezd, sorsunk a rút halál,

Pilóták pánikban, minden utas reszket,
Hajadon lágy hangja töri meg a csendet,

Szép blúzát letépi, esdeklőn mondja ki:
Tegyen nővé hamar egy bátor valaki,

Feláll egy tettre kész a harmadik sorban,
Leveszi az ingét: Ezt vasald ki gyorsan!

(Bencze Imre fordítása)

Ha az ember külföldön van
és ott nyelvet tanul,
előfordul, verseket ír
meggondolatlanul.

Így történt ez énvelem is,
majd huszonnégy éve,
hogy magyarul írtam verset,
olaszt félretéve.

Bencze Imre fordításai:

Tad Lawson: Az Édenkertben

Édenkertben egyik éjjel
Ádám nem volt odahaza,
Éva várja harci kedvvel,
Hajnal felé tér csak haza

Épp az éji állatleltárt...
Kezdi Ádi magyarázni,
Ámde Évit ily szavaktól
Kezdi el a hideg rázni.

Ki az a nő? – kérdi Éva,
Ádám erre kacag nagyot,
Jól tudod, hogy rajtad kívül
Itt a kertben csak én vagyok.

Igazad van – mondja Évi,
S átöleli buzgón Ádit,
Ámde éjjel halkan fölkel,
S megszámolja – a bordáit.
************************************

Helgám!

Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel, Heyne honában, Hannoverben, Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hans Herbertet.

Hetedikén hétfőn hárman, Hédivel, Hugóval, (Holland házaspár) Hágából, Helsinkibe hajóztunk.
Hédi horgolt hímzett.
Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon.
Hajósaink hevenyészett hálóval horoggal hitvány heringet halásztak.

- Szóval, maga ügyvéd. Van már valami ügye?
- Nincs.
- Szóval ügyetlen!
- Pontosabban, volt már egy...
- Akkor együgyű!
- ...de aztán elvették és másnak adták.
- Tehát ügyefogyott!

Vidámkodás

Beh szeretnék magzat lenni,
Untnak sose látszanék,
Odabenn a zsinórommal,
Folyton folyvást játszanék.

Szülésznőknek réme lennék,
Vad bennem a törekvés,
Lubickolnék minden pózban:
Haránt-, fej- vagy farfekvés.

Népünk fásult, borúlátó, híresztelik régóta,
Mi légyen a terápia? Délibábos szómóka.
Mókacsíra rejtőzködik minden szürke szavunkban,
Másítjuk a magánhangzót, máris újabb szavunk van.

Kis kertjében kerek kertész öntözi a tökindát,
Áll a mólón mélán Milán, málén nézi Melindát.

Falon csüngő csángó csengő csengő hangon csilingel,
Vandál Vendel vadul vádol, vidul s vedel Vilinkkel.

Bibircsókos kikiáltó kukucskáló babája,
Fifikás a fafaragó kakaskodó papája.

Keljfeljancsi, nebáncsvirág, tűrömolaj, fogdmegek,
Eszem-iszom, rúgdfel-hagydott, nagy mihaszna emberek.