Bencze Imre: Fel – le

( Mi legyen a versem élén, nem nehéz a felelet,
az Olvasó hamar rájön, címe miért fel – le lett. )

Felütöm a szótáramat, leütik a fejemet,
Felírják a gyógyszeremet, leírom a nevedet.

Feloldoznak bűneimtől, leoldozom sarudat,
Felosztják a nyereséget, leosztják a lapokat.

Angol földön egyszer régen,
Élt egy disznó - nagy szerényen,
Hamar feltűnt mindenkinek,
Nagy esze van kis Röfinek.
Osztott, szorzott, számolgatott,
Minden könyvet átolvasott,
Tudta, egy gép, mitől repül,
Mi van benne kívül-belül,
Egy kérdéstől nem volt nyugta,
Mindent tudott, ezt nem tudta.

A gyerekdal

Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.

William Shakespeare

Az vagy nekem, mi tejnek a tehén.
Kegyetlen borj, ki lelkem hörpöli,
Kin szebb a folt, mint máson az erény,

Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?

Elöször is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.
Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez.

De azért nem minden családtag rossz:
Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben. Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, kíséri zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg mostanában nem énekel vele.)

Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk:
Két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt."

Szeszes limerick (1)

There was a young fellow named Sidney
Who drank till he ruined his kidney.
It shriveled and shrank,
As he sat there and drank,
But he'd had a good time at it,didn't he?

Öregúr, otthona Sydney,
Megtanult magyarmód ynny,
Naponta négy-öt pint
Bort vagy gint fölhörpint –
Asszonya nem győzi sydney.

(A magyar nyelv szimfóniája – tíz tételben)

Mottó:
Nem tudom én, melyik volt szebb,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?
(Tóth Kálmán)

I. Őseinket felhozád...

Száll a madár ágrul ágra,
Száll az ének szájrul szájra...

Árva borjú anyátlanul, három veréb hat szeme,
Puszta pajta fedetlenül, szenes csutak fekete.

A főnök aggódik a beosztottja miatt, mert délben mindig elmegy valahova, 14:00 órakor megérkezik, és újra leül dolgozni. Felbérel egy detektívet,hogy kiderítse, mit csinál közben.

A nyomozó másnap jelenti:

– János ismét elhagyta az irodát, beszállt a kocsijába, a házához hajtott és bent lepihent. Utána megebédelt a hűtőjében talált ételből és lefeküdt a feleségével. Ezután elszívott egyet a legjobb szivarjai közül és visszajött dolgozni.

– Én már azt hittem valami baj van. Ez nagyon egészséges!
– Khm... Megengedi, hogy tegezzem?
– Természetesen.

– Akkor elmondanám még egyszer: János elhagyta az irodát, beszállt a kocsidba és a házadhoz hajtott. Ott megebédelt a hűtődben talált ételből. Ezután lefeküdt a feleségeddel, elszívott egyet a legjobb szivarjaid közül, és visszajött dolgozni.

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Milyen nyelv a magyar, s hogy hát
Európába hogy` került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot,
A molnárt felõrli az élete,
A szabónak elszakad élete fonala,
A pék megeszi kenyere javát,

A limerik (vagy angolosan: limerick) abban a formában, ahogy ma ismerjük, a viktoriánus Anglia Janus-arcú terméke. Az egyik arcát Edward Lear, a nonszenszversek írója és illusztrátora tette olyan népszerűvé, hogy a vicclapokban valóságos népmozgalommá vált ilyen ötsoros, aabba rímképletű badar versikéket fabrikálni, melyeknek első sora általában személynévre végződött, vagy a várost nevezte meg, ahol a limerik szereplőjével a további négy sorban elbeszélt bámulatos badarság megesett. A Janus-arc másik fele a prüdériájáról híres korszak visszájáról tekint ránk. Ez az értelmiség obszcén folklórja, amely a XX. század közepéig csakis szájhagyomány útján terjedt az irodalmi berkekben, egyetemek táján, a katonatiszti karban, de bizony a felsőbb papság köreiben is, hasonlóan a malac viccekhez, csak éppen virtuózan leleményes rímekkel, énekelhető formában előadva. A műfaj illetve a versforma valójában sokkal régebbi eredetű, csíráit már a középkori angol költészetben is kimutatták. Büszkék is rá az angolok, és annyira a nyelvükbe ágyazottnak tekintik ezt a formát, hogy azt tartják, jó limeriket írni csakis angolul lehet.

Most pedig következzenek Bencze Imre nekem küldött limerickjei, melyet szívből köszönök.