Gabo Kiadó – 2017

Fülszöveg:
1558. Anglia.
Stuart Mária és Tudor Erzsébet vetélkedik a trónért. Az angol katolikus arisztokrácia Mária oldalán áll, Erzsébetet, aki sokkal türelmesebb vallási kérdésekben, az anglikán egyházhoz csatlakozó protestánsok és puritánok támogatják. Erzsébet ellen uralkodása alatt számtalan merényletet kíséreltek meg – gyakran Stuart Mária támogatásával – a katolikusok, akik mellett jelentős külföldi erők is álltak.

Erzsébet okos és tehetséges kémfőnöke a kingsbridge-i kereskedőcsaládból származó Ned Willard, aki a 16. század egyik legnagyobb besúgóhálózatát építi ki, és sikeresen hiúsítja meg az Erzsébet királynő ellen tervezett merényleteket.
Ned Willard életének nagy szerelme a katolikus Margery Fitzgerald, akivel együtt nőtt fel Kingsbridge-ben. A lány testvére, a ravasz, okos és elszánt Rollo Fitzgerald több évtizeden keresztül sikeresen csempészi be Jean Langlais álnéven Franciaországból a képzett merénylőket. Ned Willard csak több évtized után, egy véletlen folytán jön rá, hogy tulajdonképpen sógora irányította az összes merényletet.

A 16. századi Európában dúl a vallási küzdelem, Spanyolországban és a Németalföldön az inkvizició tűzzel, vassal írtja a Svájcból terjedő protestáns hitet, Párizsban a Guise hercegek a Szent Bertalan-éjen számolnak le a kálvinistákkal. Az egykor pompázatos kingsbridge-i katedrálisban viszont fehérre meszelték a falakat, és fehér galléros sötét szürke ruhában tartják istentiszteleteiket a szintén vakbuzgó puritánok.

Megjelent a Kincses Belváros Egyesület gondozásában – 2017

A hivatalos könyvbemutató 2017. december 7-én volt a FUGA Építészeti Központban, majd december 18-án a Józsa Judit Galériában.

A könyv mindkét helyen megvásárolható.

A könyvben megjelent a korábban ismertetett és pályázaton helyezést elért írásom az 1956-os emlékeimről, pár fotóm az Adria-palotáról és az alábbi visszaemlékezés a januári csoportos kiállításról, mely a Széphárom Közösségi Térben került megrendezésre.

Egy kiállítás margójára

Amikor megkaptam az első emailt a kiállítás tervezéséről és a felkérést, hogy vegyek részt, nagy örömet éreztem. Egyből felismertem, hogy most a legkedvesebb fotóim közül válogathatok, hisz épületfotóim már megjelentek a Budapesti Városvédő Egyesület fotós csoportjának kiállításain. Az előkészületek, a fotók kiválasztása, nyomtatása, a keretek megrendelése és a képek beillesztése az örömteli várakozás hangulatában teltek.

Fekete Sas Kiadó – 2016

Fülszöveg:
A várost felfedezni és megismerni történelmén, gasztronómiáján és mai lakosain keresztül aránylag egyszerű, albumok és vademecumok tömkelege áll rendelkezésünkre.
Homályban marad ilyenkor az épületeket, a homlokzatokat, a történelmi díszletet benépesítő, egy igencsak szem előtt lévő másik, rejtélyes népesség - sőt társadalom - mibenléte, származása és történelmi szerepe. A lépten-nyomon megjelenő titokzatos kő-, gipsz-, akár márványarcok és jelenetek feltárása és nyomon követése tehát a feladatunk.

Az épületdíszek törzsanyagát, mely ezt az olümposzi, ótestamentumi, sőt magyar hőskorbéli világot bemutatja, elsősorban Teréz- és Erzsébetváros, mindenekelőtt a Nagykörút és az Andrássy út adta.

"Mindig magánál tartotta az útlevelét, és igen gyakran szüksége is volt rá. Rendszerint háborúkba ment vele. A 106 éve ezen a napon született Clare Hollingworth előtt tiszteleg ma a Google.

Alighogy felvették a The Daily Telegraph-hoz, az akkor még egy hete sem ott dolgozó Clare Hollingworth bebizonyította, hogy nem véletlen került a rangos újsághoz: 1939 augusztusának végén, a katovicei brit főkonzul autóját és sofőrjét kölcsön véve elment a német-lengyel határra, és onnan elsőként tudósított a II. világháborúról, megírván annak nulladik napi mozzanatait. A felsorakozó német csapatok felszerelését ugyan próbálták vászonnal befedni, a szél azonban fel-felfújta az álcát, így az újságírónő távolabbról is kiszúrta azt, és az európai feszültségteli helyzetet ismerve összerakta a képet arról, hogy a németek meg fogják szállni Lengyelországot. Cikke címlapsztori lett friss lapja augusztus 29-i számában, nem mellesleg a brit kormány is az ő – újságon kívül is tett – jelzései alapján értesült arról, hogy mi készülődik.

Clare Hollingworth a II. világháború elején Lengyelországban zsidó menekültekkel dolgozva küldött jelentéseket, ott Bukarestben II. Károly román király lemondatásakor, később pedig a görög és az algériai polgárháborúból is tudósított. Ez utóbbiért 1962-ben megkapta a brit Év Újságírónője elismerést. 1981-ben ment nyugdíjba, de az élet még egy nagyon komoly történelmi helyzet szemtanújává tette: 1989-ben egy hotel erkélyéről követte a tienanmen téri vérengzést.

Az 1911. október 11-én, az angliai Knightonban született Clare Hollingworth 2017. január 10-én halt meg Hongkongban. Ma lenne 106 éves. Előtte tiszteleg a kereső főoldalán látható különleges logót formázó grafikájával a Google."
HVG – 2017.10.10.

Magvető Kft. – 2017

Fiam ajánlotta a könyvet és nekem is nagyon tetszett. Igazi, sallangmentes korrajz Románia nehéz időszakáról. Különösen meglepett, hogy az író milyen mélységben ismeri a gyereklány és az öregasszony testét, lelkét.

Fülszöveg:
Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven.

A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét.

Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből.

Amikor megkaptam az első emailt a kiállítás tervezéséről és a felkérést, hogy vegyek részt, nagy örömet éreztem. Egyből felismertem, hogy most a legkedvesebb fotóim közül válogathatok, hisz épületfotóim már megjelentek a Budapesti Városvédő Egyesület fotós csoportjának kiállításain. Az előkészületek, a fotók kiválasztása, nyomtatása, a keretek megrendelése és a képek beillesztése az örömteli várakozás hangulatában teltek.

A kiállítás megnyitása előtt két nappal fiam segítségével a Széphárom Közösségi Térbe szállítottuk az elkészült anyagot. Másnap pedig alkotótársaimmal birtokunkba vettük a helyszínt.

Az elmúlt évek legkedvesebb tizenöt fotójával vettem részt a kiállításon. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek, hogy a korábban látható épületfotók mellett ezt az arcomat is megmutathattam az érdeklődőknek.

Köszönöm mindenkinek aki megtisztelt jelenlétével a nyitó- vagy zárórendezvényen, illetve ellátogatott a kiállítás ideje alatt a Széphárom Közösségi Térbe.

Annak pedig örülök, hogy közelebbről megismerhettem az alkotótársakat.
A névsor ábécé sorrendben: F. Dobi Ágnes, Fekete Géza, Fodor Györgyi Szeréna, Kacskovics Fruzsina, Lipták Károly, Nagy András, dr. Simon Gáborné, Székács Judit, Végh Júlia és Vizy László.

A kiállításról készült fotóalbum – elején a kiállított fotóimmal – itt látható:

A világot járva évek óta fotózom az írógépeket.

A fotóalbum itt látható:

A fotóinkat Surányi J. András, a fotós csoport vezetője rendezte molinóra.

Lehetőséget kaptunk, hogy a mostanában minket leginkább foglalkoztató témákat örökítsük meg. Nekem tizenkét fotóm került kiállításra.

A kiállításról készült fotóalbum – elején a kiállított fotóimmal – itt látható:

Az alábbi írásommal III. helyezést értem el esszé kategóriában, a Budapest, XIII. kerületi Önkormányzat – 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek 60. évfordulójához kapcsolódóan kiírt – pályázatán.
Az eredményhirdetés 2016. november 4-én volt a RaM Colosseumban.

Filmek, könyvek, újságcikkek jelennek meg az 1956-os forradalom évfordulója tiszteletére. A képeket nézegetve felelevenedik bennem a gyermekkori emlék.