A limerik (vagy angolosan: limerick) abban a formában, ahogy ma ismerjük, a viktoriánus Anglia Janus-arcú terméke. Az egyik arcát Edward Lear, a nonszenszversek írója és illusztrátora tette olyan népszerűvé, hogy a vicclapokban valóságos népmozgalommá vált ilyen ötsoros, aabba rímképletű badar versikéket fabrikálni, melyeknek első sora általában személynévre végződött, vagy a várost nevezte meg, ahol a limerik szereplőjével a további négy sorban elbeszélt bámulatos badarság megesett. A Janus-arc másik fele a prüdériájáról híres korszak visszájáról tekint ránk. Ez az értelmiség obszcén folklórja, amely a XX. század közepéig csakis szájhagyomány útján terjedt az irodalmi berkekben, egyetemek táján, a katonatiszti karban, de bizony a felsőbb papság köreiben is, hasonlóan a malac viccekhez, csak éppen virtuózan leleményes rímekkel, énekelhető formában előadva. A műfaj illetve a versforma valójában sokkal régebbi eredetű, csíráit már a középkori angol költészetben is kimutatták. Büszkék is rá az angolok, és annyira a nyelvükbe ágyazottnak tekintik ezt a formát, hogy azt tartják, jó limeriket írni csakis angolul lehet.
Most pedig következzenek Bencze Imre nekem küldött limerickjei, melyet szívből köszönök.
Fejetlen nagydiák Fejes,
A helyes-t így írja: hejes;
Írása röhelyes,
Beszéde közhejes,
– Mi lesz így belőled? – Felyes!
Vagyongyűjtés embere Imre,
„Büszke vagyok módszereimre –
Mondá s kacsinta
nem fogy a tinta,
ha nem teszek pontot az i-mre.”
Annyukám! – It vagyunk Balyán,
Magyarbol át meggyek talánn;
Tiloss az égszer,
Mekszögtem kéccer,
Csokoll a kisslányod: Lyolán.
Hirdetést adott föl Balogh:
„Tapasztaltt Titkárnő vagyok,
Képelek hubátlan,
Jány vagyok, babátlan,
Mellyem az eszemné Nagyob.”
Kódkóros újnyelvész Tódor,
Ragályos divatnak hódol,
Szöveget, nyerset,
Bűbájszép verset
Töksivár számokká kódol.
Szerdahelyre Csótár Ödön
Jegyet váltott csütörtökön;
Kalauz kérdezi:
„Uram, ezt mér' teszi,
S z e r d a helyre – c s ü t ö r t ö k ö n?!”
P é n t e k reggel Kardos Hedvig
Kér egy jegyet Tardos k e d d i g;
Pénztáros érvel:
„Nincs elővétel,
Várjon k e d d i g, keddves Heddvig!”
H é t f ő n Vass úr Kőszeg helyett
S z o m b a t helyre kért egy jegyet,
Pénztásos zordul
Vass úrra mordul:
„Ezt csak p é n t e k déltől lehet!”
Élt egyszer Budán egy fimankó,
Társa a meseszép nőmankó;
Rekkenő nyárban
Kocognak párban…
Mi lesz, ha zörget a Zimankó?!
Vőlegény uramat Mara
Ridegen szólítá: „Maga”.
Mivelhogy ez az úr
Két napja botorul
Nővérét csókolá vala.
Éhbérért révész él Dévénynél,
Éj mélyén tévét néz nénjénél;
Vész éré készpénzét,
Fémkésén vérképét
Két gégész értéklé „Kék fény”-nél.
(A)
Néprajzi igazgyöngy Buják,
Ahol az asszonyok buják;
Viszont a férfinép
Se nem jó, se nem szép,
Mamlaszok, málék és mulyák.
(B)
Néprajzi igazgyöngy Buják,
Ahol az asszonyok mulyák;
Bezzeg a férfinép,
Nemcsak jó, hanem szép,
Tüzesek, szilajok, buják.
Pálnak mondja Maklári Zoltán:
„Pipihusit lakmárazol tán?
Theával beáztál,
Beával teáztál,
Mondd, Don Juan, ma k l á r i z o l tán?!”
Így szól egy zongorah*****ó,
Angliát körbebar*****ó:
„Sok büszke ***** úr
Nem tud,csak *****ul,
Lankasztó s igen leh*****ó.”
