felso kep
term image

Publikációk

Fotókiállítás a Ferenciek tere múltjáról és megújulásáról

A Kincses Belváros Egyesület profi és amatőr fotósainak kiállítása a Ferenciek tere múltjáról és megújulásáról a Józsa Judit Galériában

Helyszín: Budapest, V., Városház utca 1.

Kiállítók: Fodor Györgyi Szeréna, Kacskovics Fruzsina, Maczkó Erzsébet és Müller Éva

A kiállítás 2014. február 19-től március 10-ig, keddtől péntekig 10:00-18:00, szombaton és vasárnap 10:00-13:00 óra között megtekinthető.

A kiállított fényképeim és a kiállításmegnyitón készült fotók itt láthatók:

A kiállításmegnyitón fiaim, Viktor és Zsolt fotóztak.

Emlékezés a régi Ferenciek terére

Megjelent a Kincses Belváros Kalendáriumában – 2014


Kedves emlékek fűznek a Ferenciek teréhez. A 80-as évek végén – akkor még Felszabadulás térnek hívták – a Párisi udvarban működő IBUSZ Igazgatóságon dolgoztam. Élmény volt ebben a szép környezetben tölteni a hétköznapokat. Ebédidőben, vagy munka után sétálni, kirakatot nézni, elvegyülni a mindig hömpölygő tömegben.
Délelőttönként a nyitott ablakon a Jégbüfében készülő sütemények édeskés illata áradt be. Csúcsforgalom idején pedig a gépkocsifékek csikorgását hallottam, amit néha csattanás követett. Ilyenkor az ablakon kinézve felmértem az eseményt és már rutinosan tárcsáztam a mentők és a rendőrség telefonszámát.

Örömmel üdvözlöm a változást, a fejlődést, de néhány régi fotómmal és adattal szeretnék emlékezni a Ferenciek tere (a pesti népnyelv szerint „Felszab tér”) hosszú évtizedeken át ismert arcára.

A tér korábbi nevei: 1700-tól Getraydt Markt Platz (Búzapiac tér), 1730-tól Weisse Rosen Platz (Fehér Rózsa tér) vagy Sebastien Platz (Sebestyén tér), 1788-tól Schlangen Platz (Kígyó tér), 1874-től magyarul is Kígyó tér, 1921-től Apponyi tér, 1953-tól Felszabadulás tér. 1992. április 30-ától Ferenciek tere.

A téren a 3-as metró állomását 1976. december 31-én adták át. A megálló 27,7 méterrel van a felszín alatt.

2012. november 26-án elkezdték a Ferenciek tere átépítését. A fejlesztés célja, hogy a Belváros új Főutcájának északi és déli részét összekösse, ezáltal új útvonalat teremtve, illetve a környéken létrejöjjön az akadálymentes felszíni gyalogos kapcsolat. Reméljük, hogy ez az elgondolás nem fogja a Kossuth Lajos utcában és az Erzsébet híd lábánál a kocsisor meghosszabbodását eredményezni, és nem jár a már megszokott és megszeretett zöld szigetek számának jelentős csökkenésével.

Mire ezekhez a sorokhoz jutnak a kalendárium olvasói, a felfordulás remélhetőleg már a múlté, és mindenki elégedett a megújult Ferenciek terével és az új metróhoz vezető gyalogos aluljáró kialakításával.

Műtét a Hortobágyi Madárpark látványkórházában – fotó



A kép III. helyezést ért el a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár által meghirdetett Arany évek 60+ című képzőművészeti pályázat fotó kategóriájában, 2012. október 6-án.





A Racka juhok terelése című fotó is kiállításra került.

Bevezetés a Picasa képszerkesztő program használatába

(Figyelem! Az előadás óta változtak a lehetőségek.) Információ itt: http://picasa.google.hu/

Előadás az IBUSZ Természetjáró Egyesület tagjainak – Budapest, 2011. március 23., április 20. és május 25.

Többen érdeklődtek a webalbumomat látva, hogy milyen képszerkesztő programot használok. Beszélgetés közben kiderült, sokan próbálkoztak már képszerkesztőkkel, de elakadtak egy-egy probléma megoldásánál, amitől elbátortalanodtak. Így született meg az ötlet, hogy felhasználói ismeretem, az eddig megszerzett tapasztalatom megosztom az érdeklődőkkel.

A napokban valaki mondta, hogy minden vágya olyan szép albumot készíteni, mint az enyém, de ez biztosan soha nem fog sikerülni. Ugyan jólesett az elismerés, de én másképp gondolom. Hat éve van digitális fényképezőgépem. Amikor visszanézem az első évek fotóit, olyan felvételeket látok, amikre ma nem lennék büszke. Tehát a megoldás gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás. Sokszor saját hibáinkból tanulunk, de érdemes nézegetni mások fotóit is. A fotózás nemcsak az emléket őrzi, hanem a látásmódot is megváltoztatja. Aki fényképezőgéppel a kezében jár, az idővel olyan részleteket is meglát, amik mellett korábban elsétált.

Miért a Google tulajdonában lévő Picasát használom és javaslom?


Nyitó előadás az Egészségügyben Dolgozó Titkárnők Országos Konferenciáján – Esztergom, 2009. május 20.

Szeretettel köszöntelek Benneteket!

Örömmel látom, hogy ebben a nehéz időszakban is szép számmal vesztek részt a szakmai konferencián. Fontosnak tartom a tapasztalatcserét, a találkozást.

Magas szintű titkárnőképzés van Magyarországon, kiváló előadói vannak a témának, de mi gyakorló titkárnők tudjuk igazán, hogy akadnak váratlan helyzetek, melyekre pillanatok alatt kell megoldást találnunk, és ez nem mindig tanítható. A szakma szeretete, gyakorlat és némi beleérző képesség szükséges hozzá.

Nézzünk pár példát:

Főnökünk hosszabb időre elmegy magánügyben. Távollétében fontos helyről, még fontosabb emberek keresik és azonnali választ várnak kérdésükre. Mit tehetünk?

Ha a feleségével van, nyugodtan felhívhatjuk mobiltelefonon. Mondjuk kocsiban ülnek és miközben hallgatja kérdéseinket és utasítást ad, kihúzza magát és azt gondolja: „Látod Drágám! – milyen fontos, nélkülözhetetlen ember vagyok. Te pedig reggel azért veszekedtél, hogy szanaszét hagytam a zoknit.”

Veszélyes viszont akkor hívni, ha általa kedvelt kolléganőnkkel egyeztette az indulás időpontját. Rácsöröghetünk, de rosszkedvű lesz és a rosszkedvű főnök titkárnője is hamar elszomorodik.


Tojáspatkolás – fotó




A fotó a Mesterségek Ünnepén készült, 2006. augusztus 19-én a Budai Várban.

Megjelent a Pony Club Magazin 2008. márciusi számában.

Mit ér az ember, ha titkárnő?

Megjelent a Magyar Titkárnők Országos Egyesülete Titkárnői Hírlevelében – 2005

Egyik nap pályatársam arra panaszkodott, hogy amikor elmarad a napi két megaláztatás, elgondolkodik mit csinált rosszul.

Ez akár tréfa is lehetne, de sajnos a valóságot tükrözi. A titkárnő kiszolgáltatott a főnök hangulatának, habitusának és intelligenciájának. Azonban vigyázzunk, hogy önértékelésünket ne csak a főnök véleményétől tegyük függővé, mert a bűntudat és az értéktelenség érzése – stressz a javából.

Másnap a televízió egyik csatornája vetítette A hazugsággyáros című amerikai-kanadai filmdrámát. A film megtörtént eseményt dolgoz fel. A tehetséges fiatal újságírót, Stephen Glasst váratlanul elbocsátják a nagy hírű amerikai hetilaptól, a The New Republictól. Hank Heaven címen közölt írása alapján, a lap új főszerkesztője gyanakodni kezd, vajon mennyi igazság van ebben a cikkben és a fiú korábbi írásaiban, melyeket náluk és más neves lapokban jelentetett meg.

A szerkesztőség titkárnőjének csak egymondatos szerep jutott a filmben, amire felkaptam a fejem. A főszerkesztőnek mondta a botrány kirobbanása után. – „Fénykép a megoldás. Minden cikk mellé fotót kell kérni, az nem hazudik.”

Most nem érdemes taglalni, hogy a digitális fotózás lehetővé teszi a felvételek manipulálását. Inkább arra kell figyelni, hogy a titkárnő mennyire elsajátítja a szakmát, melyben a körülötte lévők dolgoznak. Mégis kívülállóként látja a megoldást.

Vagy mindannyiunk életében adódhat olyan pillanat, amilyennel az Erin Brockovich – Zűrös természet c. filmben találkozhatunk. Ebben Julia Roberts hitelesen játsza el a főhőst, aki egy karambol miatt elvesztette állását. Ügyvédhez fordult, hogy beperelje a karambol okozóját, de nem nyerte meg a pert. A nagyszájú hölgy ezután bement az ügyvédhez, és kérte, ha már elvesztette a pert, legalább segédtitkárnőként alkalmazza őt. Aztán – jogi ismeretek nélkül – észrevett egy apróságot az egyik aktában, s mire a világ felébredt, Erin Brockovich és Ed Masry megnyerte az Egyesült Államok addigi legnagyobb kártérítési perét: háromszázharminchárom-millió dollárt szereztek egy megmérgezett vizű kisváros hatszáz lakosának.

Érdemes tehát odafigyelni a titkárnőkre, akik a szorosabban vett feladataik mellett az adott cég működési területének csínját-bínját is ellesik. Nemcsak a titkárnőknek szól az, hogy becsüljék meg jobban magukat, hanem erre érdemes a főnököknek is odafigyelniük, hiszen ezzel nemcsak a titkárnő emberi méltóságát tisztelik meg, hanem szárnyakat is adnak neki.

Ezt a számot pedig érdemes cikkünknél „nyitva felejteni” a főnök asztalán...

A kezdet...

Megjelent a Magyar Titkárnők Országos Egyesülete Titkárnői Hírlevelében – 2003

A Budai Vár aljában laktam apró gyermekként. A háztömb körülölelt egy kerítésekkel szabdalt virágos keretet, ahol sokat játszottam. Egy nyári hétvégén különös kattogó zaj ütötte meg a fülem.

Nézegettem a nyitott ablakokat, egyikben felfedeztem azt a fiatal szomszéd lányt, aki a tanácsnál dolgozott gépíróként. Előtte fekete doboz, innen jött a zaj. Közelebb mentem, majd bekéredzkedtem a lakásba. Csodálkozó ámulattal figyeltem, ahogy két keze ujjainak gyors, váltakozó mozdulatával ütögette az előtte lévő mechanikus írógép billentyűit. Oda sem nézett, szinte hihetetlen volt a látvány. A gépbe fűzött papíron pedig számomra ismeretlen betűk jelentek meg. Elvarázsolt a jelenet és mélyen belém vésődött.

Eljött a pályaválasztás ideje, nyolcadikos lettem az iskolában. Szerény körülmények között éltünk, a továbbtanulás nehezen volt elképzelhető. Szüleim és osztályfőnököm leültek és megbeszélték, hogy szövőnő leszek. Biztos kenyér, jó szakma egy lánygyerek kezében... Pénzt is adnak a tanulóévek alatt, legalább a kenyérre való meglesz. Soha nem voltam bátor, nem mertem ellentmondani. Egyik barátnőm viszont a gyors- és gépíró iskolába jelentkezett. Tudtam, hogy tandíjat kell fizetni, ami 1964-ben még elég szokatlan volt. Gondolom a géphasználat, papírszükséglet kiadásait fedezte a befizetett összeg. Ott álltam egy beteljesületlen álom előtt. Már vége volt a nyárnak, lassan menni kellett a szakmunkásképzőbe, mikor összeszedve minden bátorságom, odaálltam szüleim elé. Kértem, kérleltem őket, hadd mehessek gépírást tanulni. Hajthatatlanul ellenálltak: a pénzt hozni kell, nem pedig vinni. Végül beleegyeztek, ha megdolgozom a tandíjért és elintézek mindent, engednek.

Életem első önálló ügyintézése következett. Elmentem a gépíró iskolába, ahol egyedüli tanulóként engedélyt kaptam, hogy nappali tanulmányaim mellett dolgozhassak. Egy gyárban hatórás segédmunkási állást vállaltam. A szövőgyárban lemondtam a jelentkezésem, az iskolai ajánlásom elhoztam, majd újat kértem a gyors- és gépíró iskolába. Mire végeztem, eljött szeptember első hete és én boldogan ültem az írógép elé.

Ma sem bánom: mindig örömmel végeztem a munkát. Később esti iskolán leérettségiztem, jöttek a különböző tanfolyamok. Az írógéptől búcsút vettem, amikor tért hódított a számítógép. A kis gépírólányból titkárnő lett. Némi szerencsével és sok szorgalommal egyre érdekesebb, fontosabb helyeken. Végül megtörtént a csoda, könyvem jelent meg a szakmáról. Úgy érzem, nagy életút áll mögöttem.

Titkárnő-abc

Megjelent a Nők Lapja 1993. május 28-ai számában

Ez a pálya hasonlít a háziasszonyéhoz: egész nap lehet tenni-venni, látszat nélkül. Igazán akkor mérhető e teljesítmény, amikor nélkülözni kell.

A titkárnő másokért él és dolgozik. Az ő feladata, hogy nyugodt, rendezett munkahelyi légkört biztosítson. Fontos a munkatársakkal a jó kapcsolat kialakítása. Alfred Adler szerint „Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az életben, és a legnagyobb akadályt jelentik mások számára. Minden emberi balsiker tőlük származik.”

A főnök nyitott könyv. Olyan szoros a főnök-titkárnő munkakapcsolat, hogy egy év közös munka után már a gondolatát is ismerjük. Mégis tanácsos a három lépés távolságot betartani. Mindenki jobban jár, ha nem keveredik a magánélet és a munkahely. A kölcsönös tisztelet és tartózkodás jobb légkört teremt, mint a pajtáskodó, bizalmaskodó hangnem.

A cégről, a főnökről az első információ az őket fogadó munkatárs külseje, modora. A ruha legyen elegáns és mértéktartóan kövesse a divatot. Legpraktikusabb irodai viselet a kosztüm.

Elengedhetetlen kellék a jó modor. Amit tudni kell megőrizni a telefonálás közben. A titkárnők rendszerint tisztában vannak a telefonálás illemszabályaival. Inkább a hívó féllel szokott baj lenni. Sokan nem hajlandók bemutatkozni, felrúgva minden szabályt. Ilyenkor a beszélgetés kezdetén nagyon kedvesen helyre kell hozni a beszélgetőpartner hibáját úgy, hogy észre se vegye.

Ugyancsak nélkülözhetetlen tulajdonság a diplomáciai érzék. A vendégek, üzleti partnerek nagyon különbözőek. A legfontosabb szabály: bármi is a vendégről a véleményünk, nem szabad éreztetni vele.

Dale Carnegie szerint „A nevekre való emlékezés csaknem olyan fontos az üzleti és társadalmi életben, mint a politikában. ”Fontos feljegyezni a határidőnaplóba minden új vendég vagy telefonáló nevét. Szükség esetén itt utána lehet nézni.

A titkárnő előtt nincs titok. Amit a főnök nem mond el, kiderül a postabontáskor, a telefonokból vagy a kollégák elmesélik. Hihetetlen, hogy az emberek milyen közlékenyek a telefonban. A barátok, szülők, gyermekek is szívesen elbeszélgetnek a titkárnővel. Ilyenkor sok magánjellegű információhoz jut, amiről szigorúan hallgatni kell. Legokosabb, ha a főnök sem tudja meg, mennyi mindent tudunk róla, mert zavarni fogja.

A hivatali titok szintén sérthetetlen. Komoly odafigyelést igényel, hogy mikor, kinek, mennyit lehet elmondani. mindig próbálkoznak emberek tőlünk információkat megszerezni, de soha nem kerülhet szóba a nevünk egy-egy ilyen hírrel kapcsolatban.

Vannak főnökök, akik titkárnőjüktől elvárják, hogy informálja őket a közhangulatról, folyosói pletykákról. Nem szerencsés az ilyen szerep vállalása.

 
 
belepes