Emlékszem, milyen felemelő érzés volt kézbe venni a nyomdából kijövő első példányt. Később a Libri-, Fókusz- és Alexandra Könyváruházak polcain látni az írásom.
Első olvasóm Viktor fiam volt, aki olvasószerkesztőként leadás előtt jobbá tette a kéziratot. A kiadó szerkesztője már csak pár vesszőt helyezett máshová és talán két-három szó cseréjét javasolta.

Zsolt fiam a honlapom elkészítésével segített, grafikus kollégája pedig a látványt álmodta meg. Természetesen az elképzelés az enyém, ahogy a tartalmak feltöltése szintén az én feladatom.

Nem véletlen, hogy fiaimnak ajánlottam a könyvet.

„Könyvemet gyermekeimnek ajánlom,
akik születésüktől szivacsként szívták magukba a tudást, tapasztalatot, melyet átadhattam.
Ma már ők segítenek, hogy követni tudjam ezt a rohanó világot.”

A könyv megjelenése után két alkalommal felkértek a Titkárnők Országos Konferenciája nyitó előadásának megtartására Debrecenben és Esztergomban. Különös érzés volt, amikor közel száz szempár figyelte a mondandóm. Közben tudtam, hogy egy vagyok közülük, bármelyikük képes lenne a könyv megírására, mert hasonló tapasztalataink vannak. Nekem talán több szerencsém volt, és nagyobb bátorságom.

A honlap ötlete akkor született, amikor nyugdíjba mentem. Kitöltötte a napjaim, értelmes elfoglaltságot, számtalan érdekes ismerőst szerzett számomra.

Az elmúlt évtizedekben megváltozott a titkárnők munkája. Egyrészt magasabban képzettek, önálóbb feladatokat látnak el, másrészt viszont a technika gyors fejlődése miatt kicsit a hivatás varázsa megkopott.

A titkár, titkárnő szavak eredete a „titok”, amely a középkori latin secretarius szó tükörfordítása.

Amíg a telefonhívások a titkárságon keresztül zajlottak, a leveleket, jegyzőkönyveket pedig gyorsírásba diktálták, bizony sok olyan titok tárult fel előttünk, amit még a családunkkal sem oszthattunk meg. Ma a vezetők mobilon és e-mailben maguk intézik a bizalmas információk közlését.

A könyv talán legnagyobb érdeme a visszatekintés, a múlt életbentartása. Lassan eltűnik az a korosztály, aki használt még írógépet, indigót vagy stencilt a sokszorosításhoz.

Budapest, 2022. február

Amikor megkaptam az első emailt a kiállítás tervezéséről és a felkérést, hogy vegyek részt, nagy örömet éreztem. Egyből felismertem, hogy most a legkedvesebb fotóim közül válogathatok, hisz épületfotóim már megjelentek a Budapesti Városvédő Egyesület fotós csoportjának kiállításain. Az előkészületek, a fotók kiválasztása, nyomtatása, a keretek megrendelése és a képek beillesztése az örömteli várakozás hangulatában teltek.

A kiállítás megnyitása előtt két nappal fiam segítségével a Széphárom Közösségi Térbe szállítottuk az elkészült anyagot. Másnap pedig alkotótársaimmal birtokunkba vettük a helyszínt.

Ken Follett rajongó vagyok, de csak nyugdíjasként, két éve olvastam első könyvét. Olvasó emberként rendszeresen benézek a könyvesboltokba, és amikor a Gabó Könyvkiadónál újra megjelent a Katedrális, eszembe jutott egy régi párbeszéd. Valamikor egy kollégám azt mondta, türelmetlenül várja az író újabb és újabb könyvének megjelenését, annyira szereti. Gondoltam, megér egy próbát, és megvásároltam a könyvet. Azon a héten elhanyagoltam mindent, olvastam és olvastam. Lekötött a történet, és Follett stílusa rabul ejtett. Fiamtól megkaptam a folytatást, és azóta vadászom könyveit.

Beutalót kaptam gyógykezelésre a Széchenyi Gyógyfürdőbe. Az oka nem fontos – inkább az élményeim, tapasztalataim szeretném megosztani az érdeklődőkkel.

A beutaló 15 alkalomra, víz alatti csoportos gyógytornára, gyógymasszázsra és 30 perc, 36 fokos gyógyvízben történő üldögélésre szól.
Először az interneten néztem utána a tudnivalóknak. A fürdő honlapján részletes tájékoztatást találtam, ami sokat segített, de a hely ismeretének hiányát nem pótolta.

Az egyik legismertebb magyar rockopera, az István, a király televíziós közvetítéssel egybekötött válogatása a 25. évforduló alkalmából, melynek köszönhetően a nézők nemcsak láthatják a castingot, hanem szavazással dönthetnek kedvenceik sorsáról.

A műsor tervéről Rosta Máriától, a Zikkurat Színpadi Ügynökség producerétől hallottam először, amikor a műsorszinopszissal felkereste főnököm, az ORTT támogatását kérve.

A rabbinikus hagyomány egy midrása szerint a pletyka rosszabb, mint a vérontás. A gyilkos ugyanis csak egyetlen embernek – az áldozatnak – árt. A pletykás azonban háromnak: saját magának, annak, akinek mondja és annak, akiről mondja...
(Tanchumá, Mecórá, 2)

Popper Péter szerint a lódítás és rágalom között ficánkol a pletyka. A lódítás játékos. A hazugság gonosz. A pletyka még nem döntötte el, hogy milyen akar lenni...