Beutalót kaptam gyógykezelésre a Széchenyi Gyógyfürdőbe. Az oka nem fontos – inkább az élményeim, tapasztalataim szeretném megosztani az érdeklődőkkel.
A beutaló 15 alkalomra, víz alatti csoportos gyógytornára, gyógymasszázsra és 30 perc, 36 fokos gyógyvízben történő üldögélésre szól.
Először az interneten néztem utána a tudnivalóknak. A fürdő honlapján részletes tájékoztatást találtam, ami sokat segített, de a hely ismeretének hiányát nem pótolta.
Figyelem! 2010-ben írtam ezt a tájékoztató jellegű írást, a fürdő honlapján érdemes pontosítani az aktuális adatokat.
A honlap:
http://www.szechenyifurdo.hu/
A legfontosabb információ, amit már a reumatológus orvos is elmondott, a gyógyszolgáltatások igénybevételére vonatkozó határidők. Tehát a fürdőkúrát a vény kiállításának napjától számított 30. napig bezárólag meg kell kezdeni és a megkezdéstől számított 56 napon belül kell befejezni. A lehetőséget évente két alkalommal lehet igénybe venni.
Sporttáskámba beraktam a szükséges felszerelést (fürdőruha, úszósapka, strandpapucs, törülköző, tusfürdő), a beutalót és elindultam felfedezni életem következő öt hetének színterét.
A fürdő épülete Budapest egyik legszebb környezetében, a Városligetben található. A cirkusz, állatkert és vidámpark felőli oldala előtt gyermekkorom óta sokszor elsétáltam. Egy alkalommal, több évtizede még fürödtem is a strandon. Épp tél volt és nagyon hangulatosnak találtam, ahogy a hóval körülvett melegvizes medencében úszkáltam, de nagyon homályos az emlék. Nem tudtam, hogy az épület főhomlokzata a Kós Károly sétányon lévő, – stílusában nagyon eltérő – három kupolás épületrész. A gyógyulni vágyók innen jutnak a termálmedencékhez.
Az épület magával ragadó. Körbesétálva szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Az épülettornyok körül négy pár, heves harci jelenetből „kiragadott” lovas ágaskodik, máshol hattyúk és delfinek díszítik a kupolát. Belépéskor, a termálfürdő kupolacsanokában, Róna József szobrászművész alkotása, a Tritonhalász kentaur szökőkútja fogad minket. Körülötte mindig találni fényképező turistákat, fürdővendégeket. A kupola mozaikképei és puttószobrai rabul ejtik a látogatót.
A fotóalbum:
http://picasaweb.google.com/eva.mull/SzechenyiGyogyfurdo#
Első utam a regisztrációhoz vezetett. Itt sorszám alapján hívják a betegeket és a beutaló alapján számítógépes adatbázisba kerülnek az információk. Következő állomás a fürdő orvosa, majd a kezelésekhez időpontot adó munkatárs irodája. Utólag tudtam meg, hogy sokszor heteket kell várni a vízalatti csoportos tornára. Nekem szerencsém volt – talán valaki lemondta a részvételt –, mivel következő héten már kezdhettem is. Heti három alkalom javasolt, így a regisztrációhoz visszatérve ehhez igazítva kértem a masszőrökhöz időpontot. Itt tanácstalan voltam, hisz első alkalommal kaptam beutalót, ezért nem ismertem a masszőröket. Körülöttem voltak korombeli hölgyek, akik ragaszkodtak a női munkatárshoz. Számomra ez nem fontos, úgy érzem, a gyógymasszőr olyan mint az orvos, ezért szégyenkezés nélkül levetkőzöm előtte. Ráadásul a betegek korát és elnehezült testét látva, a férfi masszőrben kiváltott érzés nem olyan irányú, hogy el kellene futni előle.
Hazafelé a feleslegesen vitt sporttáskát csak az összeg kifizetése könnyítette meg. Összeadva a költségeket, pénztárba befizetendő, borravaló a masszőrnek, ajándék a gyógytornásznak és hálapénz az orvosnak, bizony 40.000.- Ft-ra jött ki. (Kedves Olvasó! Ez 2010. évi adat, érdemes a fürdő honlapján tájékozódni az aktuális árakról.)
Eljött az első nap. Régóta nem kell óracsengésre ébrednem és a tömegközlekedés áldatlan körülményeiben sodródnom. Előjöttek az emlékek, ahogy több mint negyven évig reggelente rohantam dolgozni. Majd legtöbbször, hosszan elnyúló munkanapok végén, fáradtan vonszoltam magam haza, ahol várt a házimunka és a család. Nagy hálát érzek, hogy a tisztességgel ledolgozott élet után, most megkaphatom és meg tudom fizetni a szükséges kezelést. A tömegből kellemes gyógyvízbe csobbanhatok, majd kellemesen elpilledve hazasétálhatok a napsütéses városon át.
Befizetéskor kaptam egy műanyag karórát, mely csippjére minden adatot felvittek. Itt ellenőrizhető, milyen szolgáltatásra fizettem be és azok mely időpontban kezdődnek. A beléptetőrendszer is az óra segítségével működik, rögzítve a be- és kilépés időpontját. Három óra áll rendelkezésre a kezelések igénybevételére, ezt az időt túllépve pedig levonják a 2.000.- Ft-os letéti díjat. A szekrények ajtajának bezárása is az óra segítségével történik. A beteg, illetve látogató a falon elhelyezett készülékek segítségével tájékozódhat az órában lévő információkról. Tehát az elfelejtett szekrényszám is megtudható ily módon – nagyon profi a rendszer.
Átöltözés közben a mellettem álló hölgy kezében látva a kezelőlapot, megkérdeztem merre találom a vízalatti gyógytornát. Ő készségesen elkísért a medencetérbe és megmutatta az épp tornázó csoportot. Kicsit nézelődtem, majd a torna végén odamentem az edzőhöz, bemutatkoztam és mondtam, hogy a 8.30-as csoportba kaptam időpontot. Ő nagyra tágult szemekkel nézett rám, de nem szólt egy szót sem. A többiek közben beszélgetve kijöttek a medencéből. Egy másik hölgy érdeklődése és az adott válaszok felkeltették a gyanúm, így én is tettem fel kérdéseket. Kiderült, hogy ez nem a gyógytorna, hanem a fürdő ingyenes vízalatti torna lehetősége a látogatók számára. A beutaltak gyógytornája az épület végében lévő nappali kórház részben zajlik. Gyorsan átrohantam – szerencsére erre van lehetőség belső folyosókon – és utolsó pillanatban csobbantam a vízbe. Egy csoport 8-10 főből áll és itt egészen más torna zajlik. A gyógytornász először megnézi mindenki beutalóját és a gyakorlatoknál jelzi, ha egy-egy beteg azt nem végezheti. A vízben könnyebbnek tűnik a torna, de a víz ellenállását is le kell győzni, ezért a fél óra elteltével fáradtan jöttünk ki a medencéből. Utána visszamentem a gyógyvizes medencékhez, ahol az előírt 30 perc üldögélés alatt kipihentem magam, majd következett a jótékony masszázs. A következő nap szintén bonyodalommal kezdődött. Ekkor már tudtam, hogy a nappali kórház részen kell kezdenem. A nővérpultnál kellett bemutatni a beutalót és itt kaptunk kulcsot az öltözőszekrényhez. Természetesnek tartottam, hogy megemlítsem, előző alkalommal azért nem jelentkeztem be, mert a másik oldalon öltöztem át és egyből a tornára siettem. A hölgy rá sem nézett a beutalómra, hanem a pénztárhoz utasított. Azt mondta, nem tud szekrénykulcsot adni, ha nem szerzek be ott egy pecsétet. Órámra nézve kétségbe estem, csak pár perc volt a vízalatti torna kezdéséig. Ez a tény sem zavarta, makacsul ragaszkodott hozzá, hogy szaladjak végig az épületen. Feszült lettem, kértem engedjen tornázni, majd utána rendezem az adminisztrációt. Ő csak mosolygott és makacsul megtagadta a szekrénykulcs kiadását. Gyors léptekkel mentem a pénztárablakhoz. A mögötte ülő fiatalember nem értette munkatársa kérését. Ellenőrizte, hogy a befizetések megtörténtek, beutaló a kezemben, szerinte minden rendben van. Én pedig nem mozdultam az ablaktól. Kértem, hívja fel telefonon a hölgyet és egyeztessenek, nekem már régen a medencében kellene lennem. Több telefonhívás után, visszaküldött a kórházba, ígérve, minden rendben lesz. Ott már várt egy másik munkatárs, aki készségesen kiadta a féltve őrzött kulcsot és elnézést kért. Kapkodva levetkőztem és eléggé zaklatottan mentem a medencébe. A gyógytornász kellemes hangja, a melegvíz jótékony hatása és a tornagyakorlatokra történő koncentrálás hamar megnyugtatott. Később megkeresett a reggeli félreértést okozó fiatal hölgy és elnézést kért. Kiderült, első munkanapja volt a fürdőben és… Többször találkoztunk az elkövetkező hetekben. Mindketten nagyon udvariasan üdvözöltük egymást, de valahogy nem tudtam megkedvelni. Nem a tévedés, hanem az arcán megjelenő fölényes mosoly miatt. Nem kedvelem, mondhatnám, megvetem az ilyen embereket.
Az első alkalmak után mérhetetlen fáradtságot éreztem. Valahogy hazavonszoltam magam és szokatlan módon aludtam egy nagyot. A második héten már könnyebb volt és kezdtek feléledni az izmaim.
A harmadik hét a felfedezésé volt. Egyrészt a visszatérő betegektől kapott információ, másrészt a fürdőben történő séták, nagy rácsodálkozást eredményeztek. Korábban a termálvizes részben lévő öltöző folyosójáról kilépve azonnal egy melegvizes medencében találtam magam, pedig távolabb még számtalan hívogatja a gyógyulni vágyókat. Később átszoktam ezekbe, mert kevesebben ültek benne és vegyesebb volt a társaság. Nemcsak nagyon idős betegek, hanem a strandról betévedő fiatalok is látogatták, ezért vidámabb hangulata lett a félóráknak. Számtalan szaunát is felfedeztem, melyeket sorban kipróbáltam. Minden alkalommal másikba mentem, amíg el tudtam dönteni, számomra melyik a legkellemesebb. A fényterápiás, ahol öt különböző színű lámpa világítása váltotta egymást, és az aromaterápiás, ahol a kamillás gőzben alig láttam a mellettem ülőt, tetszett a legjobban. A heti háromszori szaunázás és a gyógyvíz a bőröm is nagyon jó állapotba hozta. Ekkorra kiderült, hogy a három órába még egy gyors úszás is belefér a szabadban, amit a gyógyfürdő részből egy átjáró tesz lehetővé. A következő héten már az élménymedencét is kipróbáltam. Középen csiga formában csempézett folyosón forgatják a vizet, ami érdekes élményt nyújt. Viszont nem számítottam rá, hogy oldalról bizonyos időközönként erős vízsugár lövell ki. Ezt kivédve próbáltam háttal állni a csempének, de nem bizonyult jó ötletnek. A következő vízsugár nem a hátam közepén, hanem kicsit arrébb ért, így oldalra lökve a könyököm úgy beütöttem a falba, hogy utána hetekig fájt. Gondoltam, ide többé nem jövök, mert a gyógykezelés végére betegebb leszek. Később az élménymedence külső részén kipróbáltam még a talajból feltörő vízsugár jótékony masszázsát. Ezt egyből megszerettem, de nehéz üres helyet találni, mintha odanőttek volna az emberek. A kisebb nyílásokon feljövő víz pedig kellemes talpmasszázst nyújt.
A gyógytorna és a masszázs jótékony hatását egyre jobban éreztem. Szerencsére jókezű és figyelmes masszőrökhöz kaptam időpontot az első hetekre, akik sajnos felváltva szabadságra mentek. Ettől kezdve nehézségekkel találkoztam. Egyik időpontom egy nagydarab férfihez szólt, aki törte a magyar nyelvet. Ez nem lett volna baj, de majdnem én is darabokban kerültem elő a keze közül. Fájdalmasan masszírozott, és amikor jeleztem sem változtatott a technikáján. Közölte, hogy az én érdekemben teszi. Néha egy-egy pontot oly hosszan és mélyen nyomott, hogy az agyamig nyilalt a fájdalom. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor végzett. Én balga, még neki is adtam borravalót, de magamban ukrán maffiózónak neveztem el. Másnapra két centiméter átmérőjű lila folt jelent meg rajtam. Szerencsére ez péntek volt, tehát legközelebb ebben a masszírozó helyiségben más dolgozott délelőtt. A váltótárs sem volt túl barátságos, vannak pályatévesztett emberek, akik a saját boldogtalanságukat másokra is átviszik. Említettem neki a lila folt eredetét és arra számítottam, kíméletesebb lesz. Alapjában véve jól megmasszírozta a hátam, de a végén a gerincem két oldalán ugyanolyan mély nyomómozdulattal ment végig többször. Nem számítottam rá, de bizony ennek is következménye lett, mert a megjelenő újabb foltok mellett két napig komoly fájdalmaim voltak. Következő éjszaka többször felébredtem, ahányszor forogtam az ágyban. Gondolkodtam, mitévő legyek, hisz azon a héten még két alkalomra hozzá kellett volna mennem. Megbeszélni a dolgot? Hányadszorra? Tudta és látta, hogy a kollégája mit okozott és ő rátett egy lapáttal. Reklamálni a főnöknél? Gyógyulni mentem oda, nem vitázni. Nos, nagy bátran kihagytam a két alkalmat. Azokon a napokon a vízalatti gyógytorna után sétáltam egyet a Városligetben. Mivel a nappali kórházba kapott kezelésekért ugyan fizetni kell, de nem adódik hozzá belépési díj, az órában maradt két lehetőség a termálfürdőbe és a kinti medencéhez, amit a kúra befejezése után ki is használtam. Talán arra kellett volna jobban figyelnem, hogy a kezelés nélküli alkalmakkor csak két órát lehet bent tartózkodni. Megspórolhattam volna a 2.000.- Ft letéti díj elvesztését.
Legközelebb újra figyelmes, ügyes kezű masszőrhöz kerültem, így három nevet írhattam fel, hogy a következő beutalásnál már hozzájuk kérjem magam.
Érdekes embereket ismertem meg a gyógytorna előtt, majd a melegvizes medencében üldögélve, ahol érdeklődve figyeltem másokat. Sokan megszólítottak és érdekes történeteket meséltek. Kórházban tapasztaltam korábban ilyen nyitottságot, amit vagy a közös élethelyzet, vagy a tudat, hogy többé nem találkozunk idézhet elő.
A Széchenyi Gyógyfürdő impozáns épületét látogatni önmagában öröm. A munkatársak figyelmesek, türelmesek és a kezelés hatásos. Jó fizikai állapotban, megfigyelésekkel és élményekkel gazdagodva fejeződött be a kúra. Remélem, jövőre újra igénybe tudom venni a fürdő szolgáltatásait. Akkor már tapasztalt, gyakorlott látogatóként, kivédve a mostani botladozásokat.
Budapest, 2010. augusztus
