Amikor megkaptam az első emailt a kiállítás tervezéséről és a felkérést, hogy vegyek részt, nagy örömet éreztem. Egyből felismertem, hogy most a legkedvesebb fotóim közül válogathatok, hisz épületfotóim már megjelentek a Budapesti Városvédő Egyesület fotós csoportjának kiállításain. Az előkészületek, a fotók kiválasztása, nyomtatása, a keretek megrendelése és a képek beillesztése az örömteli várakozás hangulatában teltek.
A kiállítás megnyitása előtt két nappal fiam segítségével a Széphárom Közösségi Térbe szállítottuk az elkészült anyagot. Másnap pedig alkotótársaimmal birtokunkba vettük a helyszínt.
A fotósok számára korábban kijelölt falak mellé támasztottuk a képeket, a kiállítóhely munkatársai később felfüggesztették őket. A sorrend kialakításában Fodor Györgyi Szeréna szakmai tudásával, tanácsaival sokat segített. Amikor végeztünk, bekapcsolódtunk a többiek munkájába. Akasztókat csavaroztunk a festmények keretébe, a babák, virágkompozíciók és könyvek bekerültek a tárolókba. Székács Judit gyönyörű faliképei helyükre kerültek − hangulatossá varázsolták a termet. Pokorni Péter, a Széphárom Kulturális Tér művészeti vezetője odavarázsolta a szükséges tárolókat, helyi ismeretével tanácsokat adott és mindenkihez volt egy kedves szava. Kacskovics Fruzsina az egész látványt igyekezett alakítani, összefogni, miközben kérdéseinkkel hozzá fordulhattunk. Nagyon jó hangulatú volt ez a délelőtt. Jobban megismertük egymást, érdeklődtünk a többiek alkotása, eddigi sikerei iránt.
Majd eljött a megnyitó ünnepi pillanata. Az alkotás magányos műfaj, ezért időnként fontos kiállításon megmutatni az eredményét, ez egyben lezárása egy munkával töltött életszakasznak.
Jó érzés volt belépni a hangulatos, szépen berendezett terembe, ami kezdett megtelni emberekkel. Ekkor láttam először falon a tizenöt legkedvesebb fotóm, ami felemelő érzés volt. Egy kis szobában gyűltek az egyesület tagjai által készített sütemények, szépen tálcára rendezve.
A tárlatot Wohlmuth István kulturális tanácsnok nyitotta meg. Bevezető- és záró programként Kayamar hangművész és Göncz Renáta operaénekes duójának igényes előadását hallhattuk.
Kacskovics Fruzsina, a Kincses Belváros Egyesület elnöke bemutatta a kiállító alkotókat, pár szóval elmesélte az egyesülettel való találkozásukat és életútjukat.
Nagyon sok vendég vett részt a megnyitón, az egyesület tagjai, a kiállítók rokonai, barátai és a Széphárom Közösségi Tér baráti köre.
Végül mindenki a vendéglátásra kijelölt szobában gyűlt össze, ahol egy újabb érzéküket kényeztették az egyesület tagjai.
A finisszázs családias, közvetlen hangulatban került megrendezésre. Sokan újra eljöttek, volt akinek most nyílt lehetősége megnézni a kiállítást.
Kacskovics Fruzsina részletesen bemutatta azokat az alkotókat és kiállított munkáikat, akik nem tudtak eljönni. A résztvevők pedig őszintén beszéltek az alkotás folyamatáról, a műhelytitkokról, a szorgalmas munka- és a szerencsés pillanatok fontosságáról.
A felsorolást egyből Fruzsinával kezdeném, aki nemcsak az egyesület elnöke, építész, igényes séták szervezője és vezetője, hanem nagyon szép virágkötészeti kompozíciókkal tette hangulatossá a kiállítótermet.
Fodor Györgyi Szeréna fotóművész lépcsőházakról, üvegboltozatokról készült fotóit mutatta be és tájékoztatott a rövidesen megnyíló kiállításáról a Pótkulcsban.
Székács Judit elmesélte, hogy a használtruha-boltokat járva képekben gondolkodik, szerez be anyagokat a munkájához. Előfordult, hogy lánya kinőtt szoknyájából, vagy fia megunt nyakkendőjéből kerültek darabok az egyik faliképbe.
Lipták Károly sokoldalúságát bizonyítják szobrai és különböző anyagokból (fa, parafa, fémszál, stb.) készült faliképei, melyek elkészítéséről szívesen mesélt az érdeklődőknek.
Vízy László festőművész, építész, műemlékvédő a város bemutatásával, városvédelemmel foglalkozó írásai mellett festményeit mutatta be.
Fekete Géza szobrászművész a Falk Miksa utca és Szent István körút sarkán látható Columbo hadnagy szobrának készítéséről mesélt. Kiderült, hogy a nyomozóval szemben ülő hűséges basset hound kutyának modellje is volt, aki részt vett a szoboravatáson. Természetesen beagle kutyámmal mi is szereplünk egy fotón, Columbo hadnagy és kutyája társaságában.
F. Dobi Ágnes két festménnyel jelentkezett a kiállításra. Aki személyesen nem ismerte korábban, az önarcképét nézve egyből tudta, hogy őt látja.
Dr. Simon Gáborné babáiból készített jelenetek nagyon hangulatosak, eredetiek. A tároló körül mindkét alkalommal nagy volt az érdeklődés.
Én elmeséltem, hogy tíz éven át dolgoztam a kerületben − a 80-as évek végén az IBUSZ Igazgatóságon, majd rendszerváltás után a Parlamentben −, innen ered a Belvároshoz fűződő erős érzelmi kötődésem. 2011-ben csatlakoztam a Budapesti Városvédő Egyesület fotós csoportjához, ahol igyekszünk megörökíteni minden régi épületet, teret, mielőtt bezárnák, lebontanák, eltűnne az utókor látóteréből. Ez a munka gondos precizitást kíván, sokszor újra visszamegyek a helyszínre, ha nem lett tökéletes egy kép. Most viszont a kedvenc fotóim hozhattam a kiállításra, melyeket én magam is szívesen nézegetek időnként, mert közel állnak hozzám, szívemnek kedvesek. Pár kép korábban megjelent nyomtatásban, illetve pályázaton helyezést ért el. Ezek fotózására a megfelelő pillanat, jó fényviszonyok és leginkább a szerencse volt jellemző.
Mindenki úgy értékelte, hogy a kiállítás nagyon jól sikerült, sok érdeklődőt vonzott.
A Kincses Belváros Egyesület nevében Fruzsina a sütemények készítőit meghívta egy nagyon hangulatos, vidám Farsangi Koncertre a Vigadóba.
Mi alkotók pedig a kiállítás bezárása után sem engedtük el egymás kezét. Telefonbeszélgetések, email-váltások és közös programok tartják össze a kiállítás alatt összekovácsolódott közösséget.
(A kiállított- és a kiállításon készült fotóim a Publikációk fül segítségével megtekinthetők.)
Budapest, 2017. 03. 14.
