Miért "teremtő" nyelv a magyar és mitől különleges?

Egy kedves ismerős ajánlotta ezt az interneten terjedő összeállítást.

"Össze ne téveszd!
– a boka táját a toka bájával,
– a borztanyát a torz banyával,
– a csárda zaját a zárda csajával,
– a száradt füzet a fáradt szűzzel,
– a fartőt a tar fővel,
– a harcsa máját a Marcsa hájával,
– a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
– a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
– a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
– a hős ember nevét a nős ember hevével,
– a réti pipacsot a péti ripaccsal…

Továbbá nem mindegy:
– hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
– hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
– hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
– hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre,
– hogy helyet cserélni vagy csehet herélni,
– hogy veres párbaj vagy páros vérbaj,
– hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz...

És vajon van-e különbség a következő szavak jelentésében?
bérlőtárs – társbérlő
állampárt – pártállam
csónakmotor – motorcsónak
padlószőnyeg – szőnyegpadló
lisztcukor – cukorliszt
rádiómagnó – magnórádió

Egy nyelv nincs a földön, amelyben ennyiféle szinonimát találunk arra, hogy valaki meghal. Nézzük csak: ki hogyan hal meg?
– Az aratót lekaszálja a halál.
– A boldogtalan megboldogul.
– A búvár örök álomba merül.
– A díjbirkózót legyűri a halál.
– A hajós boldogabb hazába evez.
– A harangozónak beharangoznak.
– A házmester beadja a kulcsot.
– A kalauz eléri a végállomást.
– A kertész a Paradicsomba jut.
– A koldus jobblétre szenderül.
– A léghajósnak elszáll a lelke.
– A molnár leőrli az életét.
– A muzsikusnak elszakad élte húrja.
– Az órásnak üt az utolsó órája.
– A pék megeszi kenyere javát.
– A pénztáros elszámol az élettel.
– A portásnak megnyílik a mennyország kapuja.
– A szabónak elszakad élete fonala.
– A trombitásból végképp kifogy a szusz.
– A vegetáriánus fűbe harap."