Virágkelyhek nedve
mélyen megrekedve.
Míg abból méz nem lesz,
rossz a medve kedve.
Haragszik a vidra
s a feje leszegett,
ha kárókatona
keszeget eszeget.
Tavirózsán pók ül.
Légy a martaléka.
Pók, ha nem vigyázol
tán békap a béka.
Bármily jó a rozs, a mák,
azt nem eszi rozsomák.
Víz alá nem jár a róka!
Odamenni fóka móka.
A vadász, ha ősszel lőhet,
a nejével őzet főzet.
A kertész a fákat nyeste,
a vadász a nyestet leste.
A rendőr egy korhelyt korhol;
csipkebokor borzot borzol.
Sok-sok állatnak van farka;
a farkatlan őrült-ritka.
Miért csak egy neve farkas ?
Ez a szókincsünknek titka.
Mert fej van két szeme között,
nem lehet a kacsa bandzsa.
Ámde mért szarvas a szarvas,
hisz nincs szarva, csak agancsa ?
Madár van, mely bölömbika;
miért nincsen bölöm-bölény ?
És egy görög menyétféle
lehetne a görög görény.
Ez a vadász lesben állt
(és ott nem hallgatott zenét).
Menyét vejére vadászott
s lelőtte a menyét menyét.
Dús, zöld réten legel a ló
s a lábával ritkán kapál.
Ám ha éhes – s adnak neki –
néha bizony zabot zabál.
A termesz a fát szétrágja
– tudni illik, tudni való –
ezért az a beste rovar
valóságos fa ló faló.
Bohó állatka a mókus:
mogyorótól nevet evet.
Ám a múltkor gondolt egyet
s madártojás-levet evett.
Éjjel éber csak a pele,
ritkán találkozhatsz vele.
S hogy alszik-e akkor mókus ?
Abba nem szól bele pele.
A vadsertés zömök állat.
Mindent eszik – nem is kérdés !
Ám ha vaddisznónak mondod,
mert hát büszke sertés: sértés !
A vasorrú bába – tudjuk –
a meséknek boszorkánya.
S a cirkuszban híres szám lett
egy orosz lány oroszlánja.
Mézeskalács ház oly kicsi,
a nappali csak „szalonka”.
Adnál neki, meg nem enné
a szalonnát a szalonka ...
Szól a csimpánz: Afrikában,
erdők fáin él a fajom.
Szól a lajhár: Lusta vagyok,
nekem ez a bajom, majom !
Kolostori iskolában
a táblára gyakran pap ír.
Hogyha tapírt rajzolsz, akkor
az a tapír papír tapír.
A pántlikás kalapomnak
fele kalap, fele pánt.
Tudom, téged országunknak
a tele bánt, elefánt.
Csataménnek dob jelezte,
menjen balra avagy jobbra.
Más állatnak meg dobolhatsz !
Nem fogad szót zebra dobra.
Tehén legelészik rajta,
mert már szárazabb a talaj
(mocsaras volt) – ám e réten
dagonyázott bivaly tavaly.
Csücsörített szájjal mondom
(ami torzít, az a csücsör):
Szarvasmarha tóból iszik
s a vízszín az ökör-tükör.
Sose láttam: apró, puhány,
vizi állatka a hidra.
Minden folyót át tud úszni,
mért menne a hídra vidra ?
A kisgyerek annyit firkál,
hamar tele lesz az irka
s ha azt mondja juhot rajzol,
az inkább csak firka-birka.
Rém okos állat a csacsi
– mondja egy ősz bio-tanár.
Ám emberre mondhatod úgy,
hogy mást jelent – ha már szamár !
Kecses madár minden fecske,
mégsem az ő neve kecs-ke !
Tükör előtt áll a hiúz,
minden görbe szálat kihúz.
Bajusza így példaszerű,
mert hát ő egy hiú hiúz.
Hegyekre rímel a zerge,
de németül, mert az Berge.
Kerge birkáról hallottam;
reméljük nincs kerge zerge.
A helyzete elég rossz már:
kis kagylót se hoz már rozmár ...
Tóban úszni, aki bátor,
alig gátol aligátor.
Nem hiszem ! Hazudni szokott !
Anti lopott antilopot ?
Hogy megfogtad, hát nem örül !
Magas ráccsal kerítsd körül.
Ahhoz nem elég ám pár duc,
hogy ne szökjön el a párduc !
Oroszlánok lakomája
körül hiéna is sok áll.
még távolabb csoportostul,
sóvárogva csak áll sakál.
A trópusnak nincsen tele
s megrohan a gyanu ár,
hogy aligha jelent gondot
jaguárnak január.
Az elvadult kutya: dingó.
S ha a farka kacskaringó,
beleakad minden ágba;
tudhatná a csacska dingó !
Madarak násza a dürgés.
Kérdem, más állat is dürg-e ?
Különösen érdekelne,
vajon dürg-e fürge ürge ?
Egészséges a kis hörcsög.
Nem kínozzák epegörcsök.
Ám, ha náthás, az orrával
ő – és minden hörcsög – szörcsög.
Baktattak a szomjas tevék.
Egész sivatag az övék.
A vidéket eme tevék
egy csöpp vízért tűvé tevék ...
Várkapuban állnak lovak.
Nyeregbe száll épp egy lovag.
Látják ám a többi lovak,
tova lovagol a lovag ...
Pocok lakása a vacok.
Igaz, hogy csak vacak vacok.
Olyannyira, hogy hidegben
benne szegény pocok vacog.
Félix azt jelenti, boldog,
azaz régiesen: Bódog.
Boldog vizi rágcsálókra
mondhatnánk, hogy bódog hódok.
Északon él a kis leming
(a szőrméje bizony nem ing).
S ha az ingás óra nem ing,
törődik is azzal leming !?
Óriási lény a bálna !
(Nyelve alatt málna málna.)
S a delfinből – ha még nőne,
valóságos bálna válna ...
Keményhúsú hal a ton.
(Sose látta Balaton ...)
S hogyha eszed, élvezettel
időzz minden falaton !
Nagy, tengeri rák a hómár
s arról talán esett szó már:
pirosra főtt a páncélja ?
Akkor e rák enni jó már.
Furcsa hal a tüskés rája.
Sovány. – Talán nincs is hája.
Elől s alul (!) van a szája,
mozgásában rejlik bája.
Figyelmeztetlek most rája:
vitamíndús – mint csukáé –
minden tüskés rája mája !
Kedves állat e kis gyík,
az oldalán sárga csík.
S ha a talaj nem túl sík,
akár falra mászik gyík.
Jól érzi magát a síkon
s akkor aztán elmondhatjuk:
csík a gyíkon, gyík a síkon.
Nagyon tüskés lény a sün.
Nappal ritkán járkál künn.
Este viszont meg nem szűn,
rovarra vadászni sün.
Elgázolni komoly bűn !
S hogyha egyszer füvön látod,
magadat majd elkiáltod:
Ott van künn a fűn a sün !
Tiszta állat minden macska
s közben egy kicsit sem csacska:
váladékát – bárki lássa ! –
eltakarja sőt, elássa.
Fürgén kotor a mancsocska,
ne látsszon ki macska mocska !
Értelmes lény ám a polip
– ezért nem kell neki dohány –
pedig nem gerinces állat,
csak alacsonyrendű puhány.
Nyolc karjával nagyon ügyes.
Fürgén mozog, mind valahány,
s hanyag polip talán nincs is,
mert hát ő nem trehány puhány.
Hogyha magyar szóval mondod,
látomás a vízió.
S hogyha gleccser jegén látod,
vízió a viziló ...
Láttál-e már bálnát szarvval ?
Ilyen furcsa lény a narval.
Ám nem szarv az, hanem agyar.
(Mert hát pontos nyelv a magyar.)
Ezért sajnos nem mondhatjuk,
hogy mint régi lovag karddal,
egy eszkimó hadonászik
hosszú, hegyes narval szarvval ...
Azt mondta egy öreg vakond,
nagyon rég nem láttam rokont,
mert ha kint vagyok a napon,
úgy állok itt szinte vakon.
Rég nem látott vakond rokon,
ezért nem mászkál a napon.
Így hát aztán ne vedd zokon,
nyilván eme vakond okon
múlik, hogy a vakondokon
nem segít a napszemüveg
s alig látja egymást rokon.
Gyönyörű medve a panda.
Ki mondaná rá, hogy randa ?
Egyszer arra sétált Vanda,
hadonászott épp a panda.
Ebből rögtön látta Vanda,
ez a panda-handabanda !
Karcsú állat a gazella.
Szavanna a kedvenc tája.
Ezért talán sosem halljuk,
hogy „Gizella gazellája”.
Volt egyszer egy nyeszlett nyuszt.
Sajnos lekéste a buszt.
Kifújta a végső szuszt,
s ezzel elértük a slusszt !
Jó szőrméjű lény a görény.
Hogyha szorgoskodik: serény.
Ám, ha répával kínálod,
csak mosolyog, olyan szerény.
Pénze nincsen egy fillér se,
elmondhatjuk hát, hogy szegény.
Amit viszont mindenki tud:
büdösködni görény-erény.
Ott egy magas, havas bérc.
Arra ritkán jár a nyérc.
Ám, ha szűcs dolgozik nyérccel,
néha bizony nyércet fércel.
Megkérdé egy jámbor cickány,
járt-e erre vándor patkány ?
Nem járt, mert az út oly hitvány,
kerüli a vándor patkány.
Állat ide ritkán kerül,
hacsak nem a légben repül.
Ezt teszik a denevérek,
engem pedig esz a méreg:
a gödrökbe beleférek !
(És a vers végére érek ...)
Nagy kígyó az anakonda,
nem férne a kalapomba.
El ne vidd hát Badacsonyba
s ne ereszd a Balatonba !
Van egy sziget: Raratonga,
azon nem él anakonda ...
Volt egyszer egy katakomba,
belebújt az anakonda.
Kormos volt a katakomba,
kormos lett az anakonda.
Jött a Bence mamája,
nem ismert a fiára !
Hogy’ jön ez a kakukk tojás
Anakondás adatomba ?
Valamikor élt a Földön
– óriási baj, kár –
az, hogy mára már kipusztult
az óriás _ _ _ _ _ _.
