A limerik (vagy angolosan: limerick) abban a formában, ahogy ma ismerjük, a viktoriánus Anglia Janus-arcú terméke. Az egyik arcát Edward Lear, a nonszenszversek írója és illusztrátora tette olyan népszerűvé, hogy a vicclapokban valóságos népmozgalommá vált ilyen ötsoros, aabba rímképletű badar versikéket fabrikálni, melyeknek első sora általában személynévre végződött, vagy a várost nevezte meg, ahol a limerik szereplőjével a további négy sorban elbeszélt bámulatos badarság megesett. A Janus-arc másik fele a prüdériájáról híres korszak visszájáról tekint ránk. Ez az értelmiség obszcén folklórja, amely a XX. század közepéig csakis szájhagyomány útján terjedt az irodalmi berkekben, egyetemek táján, a katonatiszti karban, de bizony a felsőbb papság köreiben is, hasonlóan a malac viccekhez, csak éppen virtuózan leleményes rímekkel, énekelhető formában előadva. A műfaj illetve a versforma valójában sokkal régebbi eredetű, csíráit már a középkori angol költészetben is kimutatták. Büszkék is rá az angolok, és annyira a nyelvükbe ágyazottnak tekintik ezt a formát, hogy azt tartják, jó limeriket írni csakis angolul lehet.
Most pedig következzenek Bencze Imre nekem küldött limerickjei, melyet szívből köszönök.
Gyönyörű vagy, ó magyar nyelv, alig győzlek csudálni,
Ámde olykor miattad kell ritkás hajam csupálni.
Mennyi erő, mennyi szépség, mennyi játék, mennyi tűz,
Szájára vesz Ganaj Pesta, mennyi mocsok, mennyi bűz.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké
éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
Minden rajtunk múlik. Nincsenek véletlenek. Életünk minden apró mozzanatát mi magunk idézzük elő. Ha értjük is ezt az üzenetet, a legtöbbünknek nehéz megtapasztalni a saját életünkben, pedig sokat segítene a mindennapokban is, ha képesek lennénk gyakorlatban alkalmazni ezt a tudást.
Igyekszem összegyűjteni ismert emberek nyilatkozatait a titkárnőjükről. Talán tanulhatunk belőle, vagy erőt gyűjthetünk, hisz sokszor csak mi tudjuk az igazságot...
Felhasználó levele:
"Jó napot!
Ha floppyra akarom másolni a filmet, megnyomom a "paste" gombot, és akkor megjelenik nekem egy szöveg, hogy a floppyn nincs elég hely. Ezután megnyomom, hogy "paste shortcut", és akkor a film már ráfér. Probléma csak akkor van, ha
Ruházat
Javasoljuk, hogy a fizetésének megfelelően öltözködjön! Ha drága ruhát és táskát hord, akkor túl jó a sora, ezért nem kell felemelni a fizetését. Ha rosszul öltözött, akkor meg kell tanulnia a pénzzel jobban bánni. Amíg ennek jelét nem látni, nem kaphat fizetésemelést. Ha megfelelően öltözködik, akkor jól be tudja osztani a pénzét, tehát szintén nincs szüksége nagyobb fizetésre.
A rabbinikus hagyomány egy midrása szerint a pletyka rosszabb, mint a vérontás. A gyilkos ugyanis csak egyetlen embernek – az áldozatnak – árt. A pletykás azonban háromnak: saját magának, annak, akinek mondja és annak, akiről mondja...
(Tanchumá, Mecórá, 2)
Popper Péter szerint a lódítás és rágalom között ficánkol a pletyka. A lódítás játékos. A hazugság gonosz. A pletyka még nem döntötte el, hogy milyen akar lenni...
|
