Ken Follett rajongó vagyok, de csak nyugdíjasként, két éve olvastam első könyvét. Olvasó emberként rendszeresen benézek a könyvesboltokba, és amikor a Gabó Könyvkiadónál újra megjelent a Katedrális, eszembe jutott egy régi párbeszéd. Valamikor egy kollégám azt mondta, türelmetlenül várja az író újabb és újabb könyvének megjelenését, annyira szereti. Gondoltam, megér egy próbát, és megvásároltam a könyvet. Azon a héten elhanyagoltam mindent, olvastam és olvastam. Lekötött a történet, és Follett stílusa rabul ejtett. Fiamtól megkaptam a folytatást, és azóta vadászom könyveit.

Beutalót kaptam gyógykezelésre a Széchenyi Gyógyfürdőbe. Az oka nem fontos – inkább az élményeim, tapasztalataim szeretném megosztani az érdeklődőkkel.

A beutaló 15 alkalomra, víz alatti csoportos gyógytornára, gyógymasszázsra és 30 perc, 36 fokos gyógyvízben történő üldögélésre szól.
Először az interneten néztem utána a tudnivalóknak. A fürdő honlapján részletes tájékoztatást találtam, ami sokat segített, de a hely ismeretének hiányát nem pótolta.

Az egyik legismertebb magyar rockopera, az István, a király televíziós közvetítéssel egybekötött válogatása a 25. évforduló alkalmából, melynek köszönhetően a nézők nemcsak láthatják a castingot, hanem szavazással dönthetnek kedvenceik sorsáról.

A műsor tervéről Rosta Máriától, a Zikkurat Színpadi Ügynökség producerétől hallottam először, amikor a műsorszinopszissal felkereste főnököm, az ORTT támogatását kérve.

A rabbinikus hagyomány egy midrása szerint a pletyka rosszabb, mint a vérontás. A gyilkos ugyanis csak egyetlen embernek – az áldozatnak – árt. A pletykás azonban háromnak: saját magának, annak, akinek mondja és annak, akiről mondja...
(Tanchumá, Mecórá, 2)

Popper Péter szerint a lódítás és rágalom között ficánkol a pletyka. A lódítás játékos. A hazugság gonosz. A pletyka még nem döntötte el, hogy milyen akar lenni...

Filmek, könyvek, újságcikkek jelennek meg az 1956-os forradalom évfordulója tiszteletére. A képeket nézegetve felelevenedik bennem a gyermekkori emlék.